Húsz évvel az első nagymarosi retro buli után most ismét összeállt a Polarys zenekar, hogy a hosszú tervezgetések és álmok után most ismét egy jó hangulatú est kerekedjen. És nem túlzok, ha azt mondom: az érdeklődés óriási volt. A nagymarosi művelődési ház dugig megtelt, és a szervezőktől azt is megtudtam, hogy minden jegyet elkapkodtak szinte az első percekben.Húsz évvel az első nagymarosi retro buli után most ismét összeállt a Polarys zenekar, hogy a hosszú tervezgetések és álmok után most ismét egy jó hangulatú est kerekedjen. És nem túlzok, ha azt mondom: az érdeklődés óriási volt. A nagymarosi művelődési ház dugig megtelt, és a szervezőktől azt is megtudtam, hogy minden jegyet elkapkodtak szinte az első percekben.
“Biztosan nem tévedek nagyot, ha azt mondom: a Dunakanyarban élő 50-60 évesek becsukott szemmel, sántikálva vagy botladozva is elmennének oda, ahol azt hallanák, hogy újra játszik a Polarys zenekar. Ennek a generációnak ugyanis a fiatalságát jelentette, a nagymarosi művelődés ház zenés-táncos klubdélutánjait, a sétahajózást, a nagy összeborulásokat és a rock and rollt.” /Részlet egy korábbi, a zenekarral készült interjúból/
És valóban, így történt, ki botra támaszkodva, ki a párjára, de mindenki eljött, hogy néhány pohár bor, vagy sör mellett felemlegessék a valaha volt szép időket. Ezen az estén ismét együtt szórakoztak az akkor volt lázadó fiatalok.
A táncparketten egész éjjel váltották egymást a párok. A koncerten mindenki mindenkit ismert, így hát szinte mindenkivel táncolt is.
Húsz éves fejjel kezdetben kissé passzívan álltam hozzá az estéhez, de mikor meghallottam a remek rock and roll számokat, azonnal indultam volna én is táncolni. Az egész éjjelt végig tudtam volna mulatni.
Azonban biztosan nem úgy, ahogyan a megfiatalodott párok tették. Mindenféle fiatalságot, és őrült tini bulikat kenterbe verve hatalmas energiával telve mulattak a táncparketten és szédítő sebességgel forgatták a hölgyeket.
Számomra az is meglepő volt, hogy a zenekar 19 órától egészen éjfélig húzta a talpalávalót. Manapság egy-egy koncerten örülünk, ha egy-egy órás műsorral megörvendeztetnek minket. Azonban a Polarys zenekar fáradhatatlanul játszott, és ha néha meg is pihentek egy kis időre, amint újra felcsendült a zenéjük, pillanatok alatt ismét táncoló párok lepték el a parkettet.
Az est végére úgy éreztem hogy a zene, amit ma este a Polarys zenekar játszott kortalan, de mégis egy kis időutazásra kalauzolt vissza az ’80-es évekbe.
Gábor Tamara
Fotók: Mohr Béla
{phocagallery view=category|categoryid=11|imageid=0|limitstart=0|fontcolor=#B88A00|bgcolor=#EFEFEF|bgcolorhover=#DEDEDE|imagebgcolor=#FFD24D|bordercolor=#BCBCBC|bordercolorhover=#CDCDCD|detail=3|displayname=1|displaydetail=1|displaydownload=1|float=right}