– vers, Andresz Györgyné tollából. Ezekkel a gondolatokkal kívánunk mindenkinek:
Első karácsony Behunyom szemem, és repülök az időben, Elmúlt karácsonyi emlékeim között, Lebegek a régmúlt és jelen fölött.
Hallom a csengőt, mely csak egy pohár, benne kanál kocogtat, És csilingelő hangja a szobába hívogat. Hallom az angyalok szárny suhogását, látom fehér ruhájukat,mosolyukat, hidd el, hogy mutatják nekem magukat!
Apám karjában, csodálom a kicsi fát, Főzött szaloncukrok csillogó papírját, érzem a fa fenyőgyantás illatát. Látom anyám gyönyörű kék szemét, Hallom hangját, ahogy énekel, az ének imaként Istenhez szárnyal fel! A fa alatt mesekönyv, bicikli, kis piros, nincsen rajtuk színes papíros, És ott ül a babám, kék ruhában, rögtön tudom a nevét, Magamhoz ölelem, s a karomban lecsukja szemét. Békesség, és öröm, mely mindent átitat, varázsszemes rádiónkból szól a Stille Nacht, Ágyamban a baba és bicikli kap helyet, Elengednem őket egy percre sem lehet.
Sok év telt el ez óta, karácsonyok jöttek-mentek, Zsákot töltenek tele az emlékek, De eszmélésem első karácsonya, most is fájdítja szívemet, a gyermeki hit és csodák karácsonya volt ez, angyalokkal, apámmal, anyámmal, és a kanállal kocogtatott üvegpohárral!
Kismaros, 2010 karácsonyán Fotó: Aradi Szilveszter
|