Első karácsony – vers

0
373
angyalok3Első karácsony
– vers, Andresz Györgyné tollából. Ezekkel a gondolatokkal kívánunk mindenkinek:

Áldott karácsonyt!

 

 


angyalok_fl

Első karácsony


Behunyom szemem, és repülök az időben,

Elmúlt karácsonyi emlékeim között,

Lebegek a régmúlt és jelen fölött.

 

Hallom a csengőt, mely csak egy pohár,

benne kanál kocogtat,

És csilingelő hangja a szobába hívogat.

Hallom az angyalok szárny suhogását,

látom fehér ruhájukat,mosolyukat,

hidd el, hogy mutatják nekem magukat!

 

 

Apám karjában, csodálom a kicsi fát,

Főzött szaloncukrok csillogó papírját,

érzem a fa fenyőgyantás illatát.

Látom anyám gyönyörű kék szemét,

Hallom hangját, ahogy énekel,

az ének imaként Istenhez szárnyal fel!

A fa alatt mesekönyv, bicikli, kis piros,

nincsen rajtuk színes papíros,

És ott ül a babám, kék ruhában, rögtön tudom a nevét,

Magamhoz ölelem, s a karomban lecsukja szemét.

Békesség, és öröm, mely mindent átitat,

varázsszemes rádiónkból szól a Stille Nacht,

Ágyamban a baba és bicikli kap helyet,

Elengednem őket egy percre sem lehet.

 

 

Sok év telt el ez óta, karácsonyok jöttek-mentek,

Zsákot töltenek tele az emlékek,

De eszmélésem első karácsonya, most is fájdítja szívemet,

a gyermeki hit és csodák karácsonya volt ez,

angyalokkal, apámmal, anyámmal, és a kanállal kocogtatott üvegpohárral!

 

Kismaros, 2010 karácsonyán
Andresz Györgyné

Fotó: Aradi Szilveszter