Kovász – vers

0
195

kalacs_foto_AradiSzilveszterKOVÁSZ

Nem kel tészta kovász nélkül, nem sül belőle kenyér,

Kovász nélkül a kalács lapos marad, mit sem ér,

A családban kovász az Anya,

Szeretete, aggódása még hozzá az adalék,

Áldozata, bíztatása egy életre ajándék.

Gyerekek szívébe csomagolt útravaló,

Milyen jó lesz elővenni, ha süllyed a hajó!

Gyarapít, és összetart, mint élesztő a kenyeret,

Nemesebb feladata nőnek nem lehet.

 

adventi_kalcs_lynyok_foto_AradiSzilveszter

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kovász

 

 

Nem kel tészta kovász nélkül, nem sül belőle kenyér,

Kovász nélkül a kalács lapos marad, mit sem ér,

A családban kovász az Anya,

Szeretete, aggódása még hozzá az adalék,

Áldozata, bíztatása egy életre ajándék.

Gyerekek szívébe csomagolt útravaló,

Milyen jó lesz elővenni, ha süllyed a hajó!

Gyarapít, és összetart, mint élesztő a kenyeret,

Nemesebb feladata nőnek nem lehet.

 

De ki egy közösség kovásza? Kié ez a feladat?

Nélküle a közösség csak széjjelhúzó sáskahad,

Alszik minden, nincs, ami összetart.

Rosszakat álmodik az ember,

Szíve mélyén akar, de nem mer.

Szívesen felkelne, ébredne már, hogy feledje a rosszat,

De csak egyhelyben agyal naphosszat,

Mint a kisgyerek, nyújtja a kezét,

Kérdezi tőled: segítenél?

De ha kéri, vagy ha nem, akkor is segíts,

Légy a kovász, mellyel szép reggel pirkad,

Hisz az ember rosszat feledve hallgat a jó szóra,

Ha megmutatják neki, egyszer képes még a jóra.

Nehéz feladat, de nem adhatod fel!

Ébresztő élesztő légy, ne félj,

Végül meglátod, összeáll az áldott kenyér!

 

Kismaros, 2010 december 29. (kalácssütés közben) Andresz Györgyné, Zsuzsi

Fotók: Aradi Szilveszter