A lángos az egyik legegyszerűbb, legolcsóbb és a leglaktatóbb ételek egyike. Titka persze ennek is van, arról nem beszélve, hogy elég macerás a vele való foglalatosság. De megéri, mert egyszerre több embert is jól laktathatunk vele. Az alábbi receptet Viki küldte el a Kisdunának.Ezt a formát nem ismertem, és a hecsedli lekvárra való utalás is újdonság volt. Mi ugyanis sose ettük a lángost lekvárral, mindig sósan fogyasztottuk. De a hecsedli lekvár kuriózum volt azelőtt is, mert a csipkebogyót nem könnyű összegyűjteni. Emlékszem, az átpasszírozott gyümölcshúst vettük meg, abból készült a finom lekvár.
Egyetértek Vikivel: a ciszterek lekvárja káprázatos. És nemcsak a csipke, hanem az összes.
Most azonban térjünk rá erre a különleges formájú krumplis lángosra.
Marosi Málna
Ezt a receptet német származású, Felvidékről kitelepített nagymamám hagyta a családra. Gyerekkorom nagy családi összejövetelein gyakran készítette – akkor már inkább nagynéném – a sok éhes gyereknek és felnőttnek ezt a laktató, olcsó és mindenki által kedvelt ételt.
Azóta is, ha váratlanul betoppanunk hozzájuk, rögtön fordul a konyhába és mondja, mindjárt kész ?a lángos?. Elkészítése tényleg egyszerű, kb. 1 kg liszthez 30 dkg főtt, áttört krumpli, egy tojás, só és kevés tejben felfuttatott élesztő kell, valamint annyi víz, amiből lágy, ruganyos tésztát tudunk dagasztani. (Nálam ezt a munkát a kenyérsütő gép dagasztó funkciója végzi, mert kitartóbban dolgozik és szebb lesz a tészta.)
A lángos különlegessége az alakjában rejlik, ugyanis a hagyományos strandokon kapható kerekre nyújtott forma helyett itt tenyérnyi négyszögletes darabokra vágjuk a tésztát, és a közepére derelyeszaggatóval még két párhuzamos csíkot metszünk. Így az egész tészta egyenletesen vastag lesz, nem marad középen egy vékonyabb ropogós réteg. (Bár meg kell mondanom, kisgyerekként pont azt a részt szerettem a legjobban.)
Bő olajban hamar kisül, a tetejére a szokásos ízesítések (fokhagyma, tejföl, sajt stb.) kerülhetnek. Elárulom, hogy gyerekkorom strandján lekváros változat is létezett, és éveken keresztül kizárólag hecsedli lekvárral adták a lángost, ezért én most is csak így vagyok hajlandó fogyasztani. A lekvárt természetesen a kismarosi ciszterci rend nővéreitől vásárolom. Nagyon finom! Érdemes kipróbálni? És ráadásul böjtös étel?
Kunos Viktória
