Merész Ferenc Csaba régi cikkét idézzük fel újra a kútavatás kapcsán a Kisduna oldalain. Köszönet a szerzőnek , hogy rendelkezésünkre bocsátotta az évekkel ezelőtt megfogalmazott, és most is érvényes gondolatokat.
A kút mélyén rejlik a tiszta forrás, az élet vize, ami az embert emberré, a közösséget közösséggé teszi. Az élet vize: tudás, szeretet, és kimeríthetetlen energia. Aki ebből iszik, megifjodik.
Az élet vize közös, ami bennünk van, az rejlik másokban is. A lelkünk mélyén egyek vagyunk, ezért minden emberi közösség tartós. Boldogságunk azon is múlik, hogy működik-e a kút, hogy isznak-e a vizéből. De ha a kút alja iszapossá válik, vagy ha a merítő kötél rövid, vagy ha a korsó eltörik, baj van. Ilyenkor a közösség megromlik, széthull.Az én olvasatomban a kút a szülőfalu. Az ember megváltoztatja a lakóhelyét, de nem változtatja meg a kutat. Jövünk-megyünk a világban az élet során, de a kút az marad. Fel kell vállalnunk közös sorsunkat e világban. Ami összeköt bennünket, az nem más, mint a kút, mert ez minden kultúrának, társadalomnak, vallásnak, nemzetnek a centruma. Ennél a kútnál érezzük egynek magunkat (ahol immár három évenként a hazaváró rendezvényen összegyűlünk). Itt bugyog fel az élet vize, ami bennünk közös.
Ne feledjük, a kút veszélybe is kerülhet. Vigyázzunk rá, ne hagyjuk, hogy eliszaposodjon, hogy a merítő kötél rövid legyen, és vigyázzunk a korsóra is, hogy el ne törjön. Nézzünk a kút mélyére, azaz önmagunkba, és megdöbbenünk, hogy mennyi mindent tudunk, hogy milyen legyőzhetetlen erő van a lelkünkben. A kút működik, ez összegyűjt, és nem szétválaszt. Az erő bennünk rejlik, mert közös kútból merítünk. Közös a kultúránk, közös a gondolkodásunk.
De ne feledjük, másokban is rejlik ilyen erő. Ne azt nézzük a másik emberben, ami taszít, hanem azt, ami vonz. Ez lehet az együttműködés alapja. Az iszapos vízből még a madár sem iszik. De a mi kutunk vize tiszta, egyre többen merítenek belőle, és együtt élvezzük a kút vízének áldását. ?Uralkodók? jönnek-mennek, de a kút marad, a vize tiszta, becsüljük meg! Az élet vize az örök forrás, nyitott, mindenkié. Jóban, rosszban testvérek vagyunk. Bizalommal közeledjünk egymáshoz, mert akkor minket sem ítélnek meg.
Ha szeretünk valakit, szeressük továbbra is.
Ha jók voltunk valakihez, legyünk jók továbbra is.
Ha tehetségesek vagyunk, és nem ismernek el, alkossunk tovább.
Ha így gondolkodunk és cselekszünk, nem fog fájni a szívünk, mert a kút a miénk marad.
Merész Ferenc Csaba
