"A Dunakanyar szinte már a vérem"

0
237
macskaJankovics Máté egy új verőcei generáció tagja, melyre környezete nagy hatással van, s most keresi az utat tér és idő között alkotásaival. A korábban itt élt művészekhez méltó módon csatlakozik, többek között a híres Gorka dinasztiához, ugyanakkor egy időben, térben alkot Mizser Pál és Jankovics János festőművészekkel, Tóth Dávid szobrászművésszel, valamint Háger Rita textiltervező művésszel, kiknek neve szorosan kötődik Verőcéhez.

Nevében is jelzi a helyhez kötődés fontosságát a Verőcei Műhely Művészeti Egyesület nevű művészeti csoportosulás, mely számos kiállítást rendezett a Gorka Múzeum jóvoltából. 2011. április 30-án, a Verőcei Művelődési Házban nyíló kiállítása apropóján kérdeztem Jankovics Mátét munkásságáról.

Kovács Gabriella: Mennyire befolyásol az, hogy Verőcén élsz s alkotsz?

Jankovics Máté: Gyermekkorom óta Verőcén élek. Nagyon örülök, hogy pont ide ebbe a “művészfaluba” sikerült születnem. A műtermem is a Duna partján van, így a Dunakanyar szó szerint szinte már a vérem.

 

K.G.: Ez az első kiállításod?

J. M.: Lényegében az első önálló kiállításom ez a verőcei. Tavaly ugyan volt Pesten a Keret klubban egy kiállításom, de ez csak tanulmányok és barátaimról készült portrék, pillanatképek voltak, magunknak, szóval az egy baráti kiállítás volt. Azzal ellentétben ez egy összefoglaló, számomra visszatekintő kiállítás, hogy lássam, hol állok, hol tartok most, ahol szobrok, festmények s grafikák lesznek láthatók.

 

szobrsz

K.G.: Mesélnél pár szót munkáidról, meg arról, hogyan kezdtél el foglalkozni az alkotással? Mi vagy ki van Rád nagy hatással alkotás közben?

J. M.: Gyerekkorom óta rajzolok. Kezdetben édesapám, (Jankovics János festőművész) tanított, majd sok-sok művész keze alatt megfordultam, jelenleg Kállai Andrásnál tanulok, valamint a Corvin Rajziskolában igyekszem elsajátítani a mesterséget.
Kőfaragó szakmát szereztem a gödi piarista iskolában, így elsődlegesen a kő volt az az anyag, ami a szobrászat felé terelt. Mindig is művész akartam lenni, de festő semmiképp. Aztán így jött a szobrászat. Vannak példaképeim, úgymint Michelangelo, Dalí, Schiele, Borsos vagy Moore.


K.G.: Milyen terveid vannak?

J. M.: Terveim mindig vannak. Most a legfontosabb a felvételi a Képzőre, oda szeretnék, sőt, oda kell bekerülni.

 

K.G.: Érzed-e azt, hogy Verőcén az alkotás úgymond a levegőben van, hiszen számos művész élt s alkotott Verőcén?

J. M.: Igen, Verőcét nem tudnám művészet nélkül elképzelni.

 

K.G.: A Verőcén található szobrokkal szobrász-szemmel elégedett vagy? Milyen köztéri szobrot készítenél Verőcének, ha felkéréssel fordulnának Feléd?

J. M.: A verőcei szobrokból Géza fejedelem lovas szobra szerintem egy jól sikerült lovas szobor. Sajnos sok jó szobrász nem tud jó lovas szobrot alkotni, Tóth Dávidnak sikerült. A szökőkút is egy ötletes, szép konstruktív szobor. Keresztelő Szent Jánost is jó szobornak tartom, bár posztamense (oszlopszéke – a szerk.) nem illik hozzá. A falu többi szobra is elfogadható, de mind historizáló. Falunkban a századfordulón sok neves író, költő, színész és művész élt s alkotott, róluk nincs szobor. Emléktábla sem nagyon. A könyvtárban például Edvi-Illés Aladár és testvére alkotott. Róla szívesen készítenék szobrot. Ezen kívül az Ég és Föld közötti kapcsolat vonz engem. Az Ember, az Isten, vagy valamely szakrális felsőbb erő: a Szellem kapcsolata az amit műveimben igyekszem ábrázolni.

 

szobor1

K.G.: A kiállításról mondanál még pár szót?

J. M.: A kiállított munkáim többnyire még útkeresések, kezdő lépések. Két munkát emelnék talán ki, mely már elindul valamiféle út felé. Az egyik a Fényvivők című kőtotem szobor, melyet az észak-amerikai totemvilág, s némi afrikai hatás inspirált. Emberi kezek összefonódása, melyek fényt visznek. Az eget és földet kötik össze, de ez a kapcsolat csakis együttesen, összekapcsolódva jöhet létre. A másik pedig a Babylon tornya – Ég és Föld között című festmény, mely szintén ezzel a témával foglalkozik, ugyanis akkádul az Étemenanki, a babiloniai zikkuratok (toronytemplomok) egyike is ezt jelenti: ég és föld alapja. Úgy érzem, ezzel kell foglalkoznom.

 

K.G.: Köszönöm, hogy mindezt elmondtad, s reméljük sikerült kedvet csinálni a kiállításhoz!

 

J.M.: Köszönöm az érdeklődést, mindenkit szeretettel várok április 30-án 17 órakor a Verőcei Művelődési Házban!