Sokan nem is hiszik el, hogy a csend az egyik legritkábban előforduló dolog az életünkben. Sokszor nem is tudjuk, hogy mi a bajunk, míg rá nem jövünk, hogy a körülöttünk lévő zaj zavar. Persze ennek mi is okai vagyunk: szól a rádió, a tévé, zúg a konyhai robotgép, a hűtő, a számítógép, a klíma, a fűnyíró, hogy csak a leggyakrabban használt eszközökről beszéljek. És akkor mi, vidékiek még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen nincs buszmegálló az ablakunk alatt, és légifolyosót sem nyitottak a házunk fölött. Nemzedéki ellentétek lángolnak fel a fiatalság által kedvelt zenei műfajokat hallgatván. Pont úgy dübörgésnek halljuk, mint a mi szüleink gondolták ifjú korunk divathóbortjait. Hol vannak azok az idők már, amikor a Beatles dalok dühítették föl apáinkat! Ez a zene mára örökzölddé szelídült, mi pedig értetlenül állunk gyerekeink, unokáink zenei ízlése előtt.
A világ itt nem változott.
Vannak olyan embertársaink is, akiket az emberi beszéd zavar. Kezdve a gyerekek zsivajától, az ital által felfokozott vitákon keresztül egészen a parlamenti politikai csatározásig, hogy a durva, közönséges beszédről ne is szóljak. Falusi ember ritkán tapasztalja, de ide tartoznak a társasházak késő esti családi szóváltásai, ajtócsapkodásai. Kevesen élik azon remeték életét, akik nem, vagy csak nagyon ritkán szólnak. Szóval zaj, zaj, zaj, zaj mindenütt. Érdemes utánanézni, milyen károsodásokat okoz az egészségnek.
