Őseink mondása szerint ahogy kezdődik az év első napja, úgy is folytatódik… avagy az év utolsó túrája nekünk a nem várt kalandokról és az illegalitásról szólt, csakúgy mint a nyári folytatás… Úticélunk idén: Belgrád-Korfu 2 keréken.
Elég sok párhuzam van a két út között, hiába az égiek nem restelkednek a jelekkel számunkra idén.
-7-e helyett 8-án indultunk útnak, Povi betegsége miatt, ezzel alaposan felhúzva az én adrenalin szintemet, csakúgy mint decemberben a lejárt útiokmányokkal.
-A Bp-Belgrád nemzetközi vonaton hivatalosan és a valóságban sem lehet semmilyen módon kétkerekűt szállítani. A mi megoldásunk sem sikerült legálisra: Bp-Kelebia reggeli gyors, aztán bicaj Szabadkára, és felszállni a Bp-Belgrád NK-re. Gondolván, a Balkán, az Balkán. Ez így is lett 🙂 Jegyet nem adtak bicajra, azért mi felraktuk, kaller látja, de nem szól, mikor mindenki felszáll kezdődik a játszma:
-Mit csinálunk, kerékpárt tilos szállítani…..(tettetett haraggal) – igen, de egyiken sem lehet, nekünk meg el kell jutnunk Belgrádba…
-Tekerjünk le – a gúnyos válasz, mire a Povi diplomácia beveti a titkos jelszót: ” Nem tudnánk megoldani valahogy?”
– Hát persze hogy igen 🙂 ÉS innentől egyenes az út Belgrádba:) – Kevés alkudozás után az út végén egy személyjegyet kér a bicajért.
-Klíma: A hűvős, időnként hideg nyirkos magyar nyár valósága, már a klímával rendelkező nemzetközin a múltba vész. Klíma leáll, füllesztő meleg van, folyik rólunk a víz… Ez nem is marad annyiban a következő 3 hétben. A táj ahová megyünk, a 45-50 fokot is megszokta (Albánia, Makedónia….) így a “40 fokot akarok” mondat hamar a múltba vész.
Reggel 9-től este 16.00/17.00-ig tűz a nap….enyhülés csak utána és előtte van….de nekünk közben is teljesíteni kell…. Tengervíz, hogy áztassuk magunkat nincs útközben, azonban forrás annál több, így sűrűn vizezem a ruháinkat, hogy legalább a következő félóráig legyen valami frissülés. Dél-Albániában ez már a vizezést követő 5 perc alatt meleggé válik, ill. elindul a száradás néma útján…
Az, hogy 5-9-ig tekerjünk, utána pihenő és este 4-től újra 8-ig a pihenő, 2 nap
kivételével sikerült. A napközbeni pihenők a kietlen táj pusztasága miatt okafogyottakká váltak…, pedig hűs cédrusok között lanyha szélről, csobogó patakról sokszor áhítozik a tikkadt kerékpáros…
Legek könyve: Idei túránk (5.) bekerült a családi legendárium legjei közé.
-Legtikkasztóbb, ebből fakadóan a legfárasztóbb, leglassabban megtett utunk is.
-Legbarátságosabb emberek – legtöbb emberi kontaktus.
-Legkevesebb km – a leglassabban megtett sebességgel (csak a parasztbicajok nem előztek meg minket:)
-Legtöbb defekt: A 21 nap alatt több mint 21 defekt…..az 5. után feladtuk a számolást, nem ritka a napi 3x …csomag le, bicikli szétszed…. (okok: felni végigkarcolta a 2 belsőt, és így lépten nyomon defi lett minden kisebb-nagyobb ütődés miatt. A legdühítőbb: ha éjszaka hazafelé a reptérről is kapsz még egyet, de akkor már a felnin is hazatekersz!!!!)
-Leghegyesebb ország: Albánia – még a tengerpartra leérésünkhöz is át kell kellni még egy hegyen… az utolsó város is egy hegy 2 oldalán helyezkedik el… itt már el is fogyott a türelmem… ez több mint szivatás…
-Legkietlenebb – legszárazabb országok, érzékeltetik velem az én áhított Afrikám Szaharájának klímáját. Aminek átszeléséről ezáltal a túra végére nagylelkűen lemondok…
-Legtöbb nem létező út, ami a technika vívmányainak köszönhetően tudomásunkra jutott ugyan (google earth), de a valóságban nem léteztek 🙂
-Legmegrendítőbb látvány számomra: A sült kukoricát áruló kamasz fiúk látványa. Elállják az utunkat, hogy vegyünk, belénk kapaszkodnak elég erőszakosan, de amikor hátranézek, hálásan integetnek… Kérdésünkre, hogy milyen az üzlet: egy nagyon megrendítő arcrándítás a válasz a kilátástalanságról…
-Legszívszaggatóbb látvány a sok birkapásztor élete és munkája, a gyerekek úgy nőnek föl hogy sokszor kerékpárjuk sincs…
-Legaggresszívebb élményünk: éjszakai szálláskeresés Skopje után, sötét kisváros, 30 gyerek a nyomunkba szegődik, és elkezdenek viháncolva üldözni. Csakhogy emelkedik az út, így meg kell állni… felnőtt egy sincs, a gyerekek pedig ránk csimpaszkodnak… 10 év alattiak bevonhatók, hogy segítsenek lelkesen… de a 15 -17 évesek kérik a holmijainkat… bagek, biciklis kesztyű… mindent, amit lát… visszaindulunk a jó úton, de nyomunkba szegődik 3 nagy , és elkezdenek üldözni minket – lámpánk nem ég, max. 25-el haladunk, csomagjaink lógnak, folyton belém csimpaszkodik, és elkezd tapizni – egyre merészebben, én pedig egyre durvábban verem vissza a támadásait… végül édesanyja görbe életmódja kerül porondra, és a hanglejtésem ill. a téma arra készteti, hogy megálljanak…. olyan hirtelen, ahogy kezdték… nem értem a logikát… még remegek egy darabig… főként, hogy a szállás, amit találtunk 1,5 km.-re van az attack helyétől… túl közel… de végül nincs több támadás… csak én nem alszom az éjjel…
-Legkevesebbet fogyasztott ételek mennyisége: – Povi szokás szerint megcsinálta éves szálkásító kúráját, én pedig az ülő munka szokásos következményeivel kell megküzdjek 🙂 zsírpárnák itt és ott 🙂
Linguistica:
Az őslakosokkal szívesen létesítettünk kapcsolatot bármilyen módon. Akik számára megnézésre érdemesnek talált gazdag ,de különös turistapárt alkottunk. Ezen a tényen sem sokat változtatott, hogy a keleti blokkból valók vagyunk.
Az angollal párszor, soha nem létező, csak nyikorgó orosz tudásommal egészen jól, ill. Povi megkopott németjével elboldogultunk. Albánia volt a hely, ahol a helyi arcok nyelvét sajnos lehetetlen volt felismerni a mi, hozzá nem értő füleinknek, a román nyelvek híján pedig csak maradt a metakommunikáció, dudaszó és integetés, de az 5 napon keresztül, végig az országon!!!
Etnográfia:
Szerbia: 2 típust leltünk fe – 1. örömmel osztja meg tudását angolul, oroszul, szerbül, németül, büszke, szeretettel teli, segítőkész. 2. ahogy megtudja, hogy magyarok vagyunk, egy néma pillanatig megfagy benne az ütő, aztán túl lép rajta, és segít, ahogy tud.
Megható látni az emberi élet értékét: a gyász részeként gyászlevél mindenhol a buszmegállókon, apró hegyi házakon, amiket le is zárnak a házigazda elhunytával. Fekete szalag az ajtókon… Ezek apró, egyszerű berendezésű puritán kis házak, a lakók egész dolgos életének fémjelei.
Alkalmi dudaszóval, és némi üdvrivalgással jelzi örömét hogy áttekerünk országán. Ez aztán meg sem szűnik, csupán dél felé haladva sokasodik, utunk 2 legismeretlenebb országában Makedóniában és Albániában. Itt már egyszerűen fejbólintás, szüntelen dudaszó, integetés mellett haladtunk. Makedóniában üdvrivalgás hívta fel a figyelmet arra, hogy fogadjuk a köszöntést-adók tekintetét. Albániában: integetés, és “szúrós tekintet”, dudaszó – gazdagtól szegényig, turistáig, vallástól, bőrszíntől függetlenül mindenkitől, mindenki felé… Mint egy nagy falu, “hiszen egy vérből valók vagyunk mind….”
Geographia:
Tekerünk az eurovelon is, a Kazán szoros katartikusabb a szerb oldalon az árnyék és az alagutak miatt. Útitársakat is szerzünk :), aztán bevesszük magunkat a hegyek közé. Az igazi arca itt kezdődik a Balkánnak!!! Földrajzilag inkább lenyügöző, mint szép a táj, az ellentmondások, az élhetetlen kopárság miatt…
Ekonomia:
-Szerbia: épül fejlődik, törekszik az EU-ra jó eséllyel…
-Bulgária: főként határ mentén haladunk, apró hegyi falvak között, de a városokban is, rengeteg az elhagyott vagy lezárt lakás, és a az emberek külföldön keresnek inkább boldogulást.
-Makedónia: Az emberek hasonlóan ill. inkább kevesebbet keresnek mint én, a nyugdíj 100 Euró körül mozog… de nyugodtak, békések, nem panaszkodnak, sokan külföldön dolgoznak, büszkék önmagukra és ÉLNEK!
Irigységnek a másik vagy szomszéd iránt nyoma sincs…
Szelektív szemétgyűjtők még a legapróbb falvakban is…
-Albánia: látszik a munka fáradtsága és nehézsége az arcokon, de azért egy köszönéssel és mosollyal barátságos mosolyt lehetett csalni az arcokra. Épül az egész ország, mindenki villákat készít, saját biznisz megnyitásán dolgozik, ezért minden családból 1-2 férfi külföldön keres munkát. Célok Olaszország, Görögország, Montenegro…
10-20 év, és Európa gyöngyszeme lesz Albánia, amely ekkor már turizmusból fog éldegélni… azért sokat veszít a természetes bájból a sok beton lerakásával, de nem lehet megszólni érte – most épül… a szemétszállítás még nem megoldódott…
ez sanyarú szatírája a szemét burjánzásának . 1-1 városban már összegyűjtik a szemetet, majd kiviszik a város vagy faluszéli kanyonba és ott beszórják a legszebb völgybe vagy szakadékba…
Amit nem tudtunk:
-A Povival való túrázások gyöngyszemei azok az emberek által nem ismert, soksz
or a helyiek által sem preferált utak (dózer utak, erdei ösvények), amik által igazán a természettel olvadhatunk eggyé. Így indult ez most is, a szerb -bolgár határon való átkeléshez Novo Korito lett kiszemelve. Ez a honlapok szerint egy apró kis határ, ami megnyílt már, a helyiek szerint is műkődik, menjünk bátran…
A valóságban: egy Goodbye tábla után, GPS kell, hogy megtaláljuk az utat az emlékmű és a lépcsők után. Vadregényes hely, biztos hogy mackók és farkasok kedvelt helye a végtelen pusztaság, ám a katartikus éjszaka a határőrség bázisán ér véget, illegális határátkelőként…
-Szerencsénk hogy EU-sok vagyunk, a 2 őr szívéről látványos sóhajjal szakad fel a megkönnyebülés, hogy magyarok vagyunk, nem szerbek. Szereznek egy angolul beszélő kollégát, ő az egyetlen az egész régióban. Szerencsénkre nagyon kedves, nem ideges az éjszakai extra kaland miatt….(Kijön a határhoz, és tőle tudjuk meg, hogy ez a határ soha nem létezett:)
Bicaj a Landroverre, velem nagyon kedvesek, átváltunk baráti csevelyre megismerni az országaink helyzetét. Elvisznek 20 km-t, a legszebb helyeket veszítjük így el az éjszakában. Ott már vár minket egy kisebb delegáció: szabadnapos tiszt unott álmos arccal, kíváncsi szabadnapos kollégák és az ügyeletesek, másnap reggel ugyanígy…
Kb. éjfélig folyamatos telefonálás, mit kezdjenek velünk, aztán jön a döntés: szabadok vagyunk, de az éjszakát bent kell töltenünk a telephelyen , vallomás tétel, reggel randi a Prosecutorral, aztán szabadság. Csövezhetünk az udvarban, és használhatjuk a vizesblokkot 🙂 Vagy akár az udvarba is “brunyálhatunk” 🙂
Reggel kb. 20 arc várta, hogy előbújjunk a sátrunkból, aztán hirtelen mindenki elindult munkába. Minket igazi bolgár burekkel vendégelt meg a “tolmácsunk”, végül fájdalmas búcsút vettünk egymástól.
-A Skopjéba tartó úton eltévedtünk, mert a hegyen át rövidíteni akartunk szokás szerint, mellőzve a forgalmas és unalmas főutat. Igen ám, de ha rendes út nem is volt, azért az ami volt, elágazott és mi természetesen a rosszon indultunk tovább. Így kikötöttünk Makedónia legnagyobb Meteorológiai Radar Központjánál.
5 fő dolgozik itt, 6 hónapon keresztül 2 heti váltásban. Befogadtak minket, és katartikus Makedón partinak lehettünk részesei, ahol folyt a raki a grillcsirke mellé, és a Modern Talking zengte felejthetetlen ritmusait… Marasztaltak még egy napra minket, de menni kellett, azért a tornyot körbemutogatták nekünk.
-Az út során egyetlen befogadó warmshoweresünk egy kuceni vegyészmérnök volt, aki eltekert a kínai olimpiára! Ugyan megkért minket, hogy hivatalosan ne foglaljunk állást az iránta érzett érzelmeinkről, de magunk között szólva talán lehet: beleszerelmesedtünk.
-Ez az arc a Vatikánba is letekert, mivel 100 éves jubileumát ünnepelte Majka Tereza (Teréz anya) skopjei születésének.
-Ugyancsak 5 albán muszlimba is, akikkel a Makedón-Albán határon találkoztunk. Aznap vette kezdetét a RAMAZAN, amit nehéz kitalálni hogy az arab Ramadan megfelelője. És ők fehér ingben, fekete szövetnadrágban, tiszta arccal és még tisztább lélekkel – megvendégeltek minket az utcán ülve, miközben várták a naplementét.
Amit nem tudtunk: hogy Skopjétól Nyugatra 90 % muszlim él, a Makedóniában-ban található 24%-ból. Szinte külön ország. 2007-ben háborúztak egymással az AL/MK-ok, mert Albánia szeretné kiterjeszteni határait nem csak Kosovo, hanem Skopje felé is. Elveszítették. De azt sem tudtuk, hogy Kosovonak 2.2 mill. a lakossága…
Itt azonban ledér kerékpáros öltözékem ellenére sem köveztek meg, érezhető volt az iszlám európai mivoltja… és velem is mindig kezet fogtak, ami igencsak jó érzés volt számomra, a testvériség jeleként!
-Albániában csupán a Mk határ mentén volt egy nagyon rövid sáv még vallásos muszlim, utána teljesen megszűnik a vallásos mivolt.
Noha 2,1 millió iszlám, 1.4 millió ortodox, és 0.7 millió katolikus él itt. Ember Hodgja sikeres diktátor volt, és elintézte, hogy nem sokan maradtak élve a hitükkel.
Murphey törvénykönyv a Balkánon:
-Ha valaki kedves, akkor az meg találja a módját annak, hogy kapcsolatot tudjon létesíteni veled.
-Ha biciklitúrázni mész, akkor ne álmodozz a tengerpartról, mert annyi időd úgysincsen hogy élvezhesd is 🙂
-Ha egész nap 40 fokban tekersz, és este 19.00-kor fáradtan elkészíted a másnapi szendvicseidet, biztos, hogy a helyi kis kéregető cigánymanó akkor toppan elibéd, amikor a fél paradicsommal hozzá látnál megenni az utolsó, legízletesebben elkészített szenyához…
Elhagyott holmik: idén kivételesen nagyon ügyesek voltunk, mert egyetlen ruhadarabot sem hagytunk el.
-Viszont a túra első napján elhagyódott a kormányt rögzítő imbusz kulcs, ezt pótoltuk még Belgrádban. Enélkül még most is ott ülnénk:)
-Elfelejtettük kivenni az ajándékba kapott 1/2 l rakiát a kézipogyászból, így a szemünk láttára semmisitették meg a reptéren 🙁
-Amikor pedig nagyon jól ment minden, olyan helyzetekkel stresszeltük magunkat: hogy elveszítettük a pumpát a hegyek között, közben meg lapos a kerék… ill. elveszítettük az átváltott dinárjainkat, és éppen enni szerettünk volna… De ezek csak 1-1 óráig tartottak, aztán meglettek 🙂
Konzekvencia:
-Nem vágytam visszajönni szokás szerint.
-Még fontolgatom az Albániába való leköltözést és hegyipásztorrá válást.
-Legközelebb Korfuról indulunk tovább, mert arra 3 óránk maradt csupán…
-A Balkánon még fellelhető valami bűbájos vadság, ami remélem tovább fent tud maradni, mint a civilizációnk gyarmatosító politikája, és talán még lehetünk részesei jócskán…
-Szomorú igazságtal
anság, hogy születni is jó helyre kell tudni.
-Albánia a szegénysége ellenére, nem tolvajok és gazemberek hazája, hanem tisztalelkű, büszke és dolgos embereké, akik nem irigyek, hanem teszik a dolgukat… és tisztelik a másét!!!
Azt hiszem most tartok ott, hogyha többé sehova nem is jutok el, már megérte megszületni a Föld nevű bolygóra, és különlegesen szerencsésnek mondhatom magam az életemért, a lehetőségeimért, az egészségemért, a körülményeimért, hogy békében élhetek üldözés nélkül egy békés országban, amely
aránylag jól vészelte át a kommunizmust…
S hogy a kínaiak egy mondásával zárjam soraim: hiába ma már minden Made in China:)
“Ha van 2 kezem és 2 lábam, megvan mindenem ahhoz hogy éljek, alkossak és változtassak!!!”
Fotók: Povázsay Zoltán
