Nem tudom ismeritek-e ezt a könyvet:
VÍZILÓ, SZIPORKA ÉS BAMBA GÉZA
Még véletlenül sem ajánlom senkinek!!!
Kisfiam kapta, elsőre jónak tűnt, másodikra (miután utána olvastam) még jobbnak, mikor beleolvastunk, egészen tetszett. Az interneten a Pagony Kiadó jóvoltából ezt a jellemzést olvastam a benne megjelent válogatott mesékről:
Olvashatunk rövidebbeket és hosszabbakat, kisebbek és nagyobbak szája íze szerint valót, komolyat és vidámat, de egytől egyig színvonalas, mai meséket, Fodor Anikó remek illusztrációival.
Ne dőljetek be neki!!!
Tényleg vannak benne nagyon jó kis mesék, de nekünk bőven elég volt ez az egy, hogy többet még véletlenül se vegyem kezembe.
A címe: Mészöly Miklós: Kolbászka és Egérke
Ismeritek?
Rossz és nehéz napunk volt tegnap előtt. Fáradtan, csatákon és egy nyugtató fürdésen túl, megpihenve bújtunk ágyba, hogy jó kis mesével feledtessük a rosszul sikerült nap őrületét.
A könyvből gyanútlanul választottuk ki a következő mesét, hiszen az eddigiek mind tetszettek. Kedvesen indult a mese, bőgés lett a vége.
A történet röviden:
Egérke és Kolbászka barátok. Minden nap együtt játszanak, közösen főznek. Kivéve vasárnap. Akkor felváltva, mert az egyik ilyenkor elmegy a közeli kápolnába. Valahogy Kolbászkának mindig sikerül finomabb levest főznie, ezért egy idő után megkérdezi Egérke, hogy is van ez. Kiderül, hogy kolbászka közben mindig elfárad, és kicsit mindig megmártózik a langyos, melegedő vízben. (akár még vicces is lehetne a folytatás, de?) Egérke elhatározza, hogy legközelebb ő is szeretne ilyen finom levessel kedveskedni Kolbászkának, ezért megmártózik a levesben, ám nem sikerül kimásznia a forró levesből, így belefő a levesbe.
Meghal.
Petikémen a döbbenet ütközik ki. Olyan hirtelen vált a mese, hogy semmiféle kitalációval nem tudtam befejezni. Engem is úgy megdöbbentett, hogy bár nem olvastam végig a mondatot, de elkerülhetetlen volt az olvasni tudó gyerekem előtt, hogy kiderüljön a vége.
Peti sírt, kijelentette, hogy képtelen így elaludni, nem értette miért ilyen gonosz az író bácsi, én pedig őrült módjára kutattam fel a viccesebbnél viccesebb meséket, amikkel remélhetőleg egy szebb álmot tudok csalni kisfiam fejébe.
És közben értetlenül álltam Mészöly Miklós meséjén.
Bocsánat: irtó dühös voltam/vagyok rá. Volt ennek az embernek valaha kisgyereke?
