Svájci földek, hegyek, tavak

0
524
1870323904_e101a9cab6_zNem hiszek a bezzeg országokban, bezzeg szomszédokban, bezzeg emberekben. Mindennek és mindenkinek megvan a maga háttér-sztorija, és hogy a felszínen mit mutat, pont annyit árul el magáról, amennyit látni szeretnék belőle.

Munkámnak köszönhetően rendszeresen megfordulok a kantonok és népek különös szövetségében, amik magukat Svájcnak nevezték el. Annak is a francia részében, a Genfi tó partján, a patinás, pazar fekvésű városban Lausanne-ban. Ha valaki színek palettájáról szeretne válogatni, népek és nyelvek tekintetében, az jó helyen keresgél, bár hozzá kell tegyem, hogy ott, ahol négy hivatalos nyelv is van (német, francia, olasz, rétoromán), kevesen szólalnak meg angolul, legyen szó akár a hotel személyzetéről. A francia identitástudat már itt is élesen kiütközik. Ha pedig valaki egy tökéletesen működő várost akar, tökéletes kirakatú, tökéletesen öltözött, emberekkel – ahol a technológia és a természet tökéletes összhangban létezik, – az szintén jó helyen kapizsgál. Aminek ára van. Méghozzá nem is kevés.
Milka-Cow-25254_2
Egyrészről, amennyiben szervezetünk hozzászokott az otthon jól bevált reflexekhez mint pl. “kimatekozzuk, lezsír, levaj, okosba, stb.”. Na, azt itt felejtsük el, de rögvest, mert itt csak az megengedett, amiről le van írva, méghozzá megfelelő paragrafusba szedve és iktatva az utolsó bizottság alosztályának szárazpecsétjével ellátott, ellenjegyzett okiratában. Minden más tilos. Szigorúan. És amennyiben egy halvány kósza mém is útjára indul homloklebenyünk bármely eldugott szegletében is, teljesen biztosak lehetünk benne, hogy az albizottság kirendelt végrehajtó szervének, magasan kvalifikált munkatársai megjelennek és olyan mértékű büntetést szabnak ki ránk és visszamenőleg családunk öt generációjára, hogy a Canossa-járásra meleg szívvel fogunk gondolni.

lausanne3
480px-SvajcKantonok
Lausanne-0699-Edit-800x532

No risk, no fun – (szabadon fordítva: Kockázat nélkül nincs győzelem, bár ebben az esetben a győzelem helyett, a szórakozás a megfelelőbb szó). Talán ez fejezi ki legjobban azt az életformát, amivel szembesülhetünk mindenütt: legyen szó közlekedésről, ügyintézésről, vagy éppen szórakozásról. Minden és mindenki kontrollált körülmények között létezhet, és ez az attitűd lehet  a kulcsa annak, amiért más országok úgy gondolják, hogy itt érdemes pénzt tárolni. Így nem meglepő hogy egy átlagos otthoni céges menza menüjének áráért, itt ihatunk egy espressot – tegyük hozzá: olyat, ami a nagykönyvben meg van írva -, egy átlagos magyar hétvégi bevásárlás áráért elkölthetünk egy isteni ebédet, és a magyar minimálbérnek megfelelő összeg ellenében egy szobát is kaphatunk egy éjszakára, egy itt közepesnek számító szállodában.

_IGP9819
_IGP9800
_IGP9750

(a fenti 3 a szerző fotója)

Ezek után ne csodálkozzunk ha azt látjuk, hogy a helyi autósiskolában a kölykök Audi TT coup?n tanulnak vezetni, egy harmadrangú boltocska biztonsági őre is iPhone 4-essel chatelget a facebookon, miközben a sarkon befordul egy Porsche Paramera “Taxi” felirattal vagy egy átlagos diáklány Louis Vuitton táskát lóbál. Persze teljesen más kérdés, hogy ezért hányszázmillió ember dolgozik távoli országokban biorobotként, vagy nem is olyan messzi országokban törlesztik adósságaikat a szép új világért gürcölve.

1870323904_e101a9cab6_z

Viszont van, ami nem pénz kérdése. A vendéglátásuk. Tökéletesen tisztában vannak ennek jelentőségével, amit a következő kis intermezzo megfelelően jellemez: ültünk egy társasággal egy közepes kategóriájú pizzériában, és egyetlen pincér rohangált az asztalok között. Egy ilyen száguldása alkalmával kértem egy üveg ásványvizet. Eltelt 5, majd 10 perc, és amikor már sokadszorra kerülte meg az asztalunkat finoman odaintettem neki. A homlokához csapott, és azonnal hozta a vizet és egy üveg vörösbort… aztán szíves elnézésünket kérte. Lehet így is. Mindent összevetve úgy látom, a mai Svájc fiatal nemzedéke jóval többet profitál abból, amit elődeik kiharcoltak maguknak, és ennek nem biztos, hogy tudatában vannak.

Néder László

murren