Semmi sallang – beszélgetés Petruska Andrással

0
96
Petruska_Andras_foto8Amikor először láttam Petruska Andrást, egy egyszerű, szerény, gitáros srácot láttam, és miután rákerestem a legnagyobb videómegosztó portálon, egy tökéletesen felkészült, képzett zenészt hallgattam. Legvégül, mikor élőben láttam és beszélgettem vele, abszolút tudatos, magabiztos művésszel találtam magam szembe.

 

Néder László: Hogy van az orrod?


Petruska András: Köszönöm jól. Nemrég műtöttek orrsövény-ferdülés miatt. Muszáj volt a kés alá feküdnöm, mert már az éneklésben akadályozott ez az állapot. Nagyon élvezem, hogy rendesen veszem a levegőt. Segít a hangképzésben is.

 

NL: Mikor kezdtél és hogyan zenével foglalkozni?


PA: A zene mindig érdekelt. Nem tudok visszaemlékezni arra a pontra, amikor elhatároztam, hogy na, zenét akarok tanulni. 9 éves koromban kezdtem el, annál az embernél, aki ma is a mesterem, szinte a második apám, Bussy Gábor. Ha régóta műveled a zenélést, akkor az embert belső figyelemre tanítja meg az élet minden területén.

 

NL: Téged a Megasztáron keresztül ismert meg az ország. Elég gyanakvó nép a magyar, áruld el nekünk, mi volt a háttérben, amikor név szerint megszólított Eszenyi Enikő?


PA: Gencsi Attilával szerepeltünk együtt egy zenés darabban, jártuk az országot, én kísértem őt. Az volt az elképzelése, hogy tv elé is lehetne vinni a dolgot. Kétségeim voltak a tehetségkutatók kapcsán, csak a háttérben akartam szerepelni, engem más világ vonzott, például az underground zenei kultúra. Bár háttérszerepet játszottam, mégis megénekeltettek. Igaz, így visszagondolva, naív voltam, mert nem gondoltam, hogy egyáltalán adásba kerülök, mégis a legjobb dolog, ami történhetett velem, hiszen ennek kapcsán indult el igazán a szólókarrierem.


NL: Ha jól érzékelem, megváltoztatta az egész pályafutásodat.


PA: Igen. Jót tett nekem, jól éltem a lehetőséggel. A körülöttem lévők segítségével megismert az ország, és olyan közegbe kerültem, ahol jól éreztem magam. Így lettem a Quimby előzenekara, így kerültem számos fesztiválra. Jót tett, mert megismert az ország ? és nem csak a tévénéző réteg, de nem is csak az alternatív réteg. Engem folyamatosan erősít a közönség abban, hogy amit csinálok, az jó. Remélem, nem hangzik nagyképűségnek, de ezeknek a visszajelzéseknek az alapján jöttem rá, hogy nem egy vagyok a sok közül, hanem én vagyok Petruska András. Ez egyben energiát is ad ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessek, és tovább képezzem magam. Soha nem szabad persze hátradőlni.

 

NL: Elindultál tehát azon az úton, hogy ebből meg is tudsz élni? Bár ezt a magyar sajtóban nemigen szokták föltenni, de én örülök annak, hogy van valaki, aki igényes, jó zenéből, koncertekből még el is tudja magát tartani.


PA: Igen nagy ára van ennek, hiszen évi 120 koncertet adok, és nem panaszkodhatok a kényes kérdésre sem. Büszke vagyok a tehetségemre és a szerencsémre, de ez felelősség is. Ha mi ezt el tudtuk érni, akkor minden tehetségnek helye van ebben az iparban. A legnagyobb felismerésem az volt, talán azért sikerült, mert rájöttem, hogy egyéninek kell lennem. Azért azt hozzátenném, hogy nemcsak az én érdemem.

 

NL: Mégis a szólózás a rád jellemző műfaj?


PA. Igen. A gitárral lévő viszonyomat ebben a zenekarszerű hangzásban találtam meg. A korábbi zenekaraimmal nem találtam meg ezt az egyensúlyt. A stúdiófelvételeken is azt szeretném megteremteni, hogy ez érezhető legyen, de ott szeretem kihasználni a sok sáv és vendégek adta lehetőségeket.

 

NL: Külföldi koncertek?


PA: Kacérkodom külfölddel is, most kell megtenni a lépéseket, amikor az ember ereje teljében van. Igenis be kell kopogtatni minden ajtón. Nekem most nincs vesztenivalóm, de nem akarok nagyon előremenni az időben. Az már egy nagyon szerencsés dolog, hogy egy angol producer azt mondta, hogy szívesen dolgozna velem. Mindenesetre nagyon fel kell kötni a gatyát. Ami nagyon fontos az én utamban, hogy sosem a dolgok negatív oldalát fogom meg, hanem hiszek magamban. Érdemesnek tartom magam arra, hogy megmutassam ezt, még ha néha kétségeim is adódnak egy-egy koncert után.

 

NL: Említetted, hogy az angolszász popkultúra adja meg a te arculatodat. Nem is gondoltál magyar szövegekre, a kelet-európai melankóliára?

 

PA. De. Annak a kornak vagyok a szülötte, amely nem nevelt arra, hogy büszke légy a hazai kultúrára. Mégis érezhetően nagyon tudatos próbálkozás van ebbe az irányba, érezni, hogy még nem ösztönös, még nem mozgat tömegeket. Van a koncertemen egy csángó dal, annyira jól érzem magam, amikor ezt játszom. Sokszor elgondolkodom, hogy huszonegynéhány évig hol volt ez az én világomból? Pedig teljes mértékben összemérhető bármivel.

 

Petruska_Andras_foto8

 

NL: Tartasz olyasmitől, hogy besorolnak valamilyen stílusirányzat mögé, mint pl. a magyar Tommy Emmanuel?

 

PA: Az emberek akaratlanul is viszonyítani akarnak, ha valakit, valamit meg kell határozni. Ez sok esetben akár a javamra is válhat, de őszintén szólva én nem mérem a zenémet a példaképekhez, vagy adott stílusokhoz. Elteszem belőlük, amit valóban be akarok építeni, de nekem inkább az a célom, hogy valaki legyek, nem pedig olyan, mint a…

 

NL: Mesélj valamit a dalszerzésről. Mindent te szerzel?

 

PA: Nem. Nagyon hamar elkezdtem érezni, hogy a színpadi egyedüllét a szabadság mellett kissé el is szigetel, ezért már régóta szerettem volna magam mellé egy társszerzőt. A brit Swindellivel sikerült kialakítanom egy remek munkaviszonyt. Nagyon jól inspiráljuk egymást, ha elakad a mondat, a levegőben marad egy hang, a másik be tudja fejezni. Erre már nagyon régen vágytam. Fontos, hogy legyen mellettem valaki, aki tudatosan gondolkodik és cselekszik, míg én az ötletek sűrűjében éppen eltévedek.


NL: Hogyan készül a lemezed, mikor lesz kész?

 

PA: Nem sietünk vele. Novemberben készült az első etap, intenzív munka volt, de az élő színpad szüli az apró finomságokat, úgyhogy májusban a fontosabb momentumokat kicseréltem és hozzáadtam a dalokhoz. Nincs kiadói nyomás, semmi sem sürget. Nyolc dal van a dobozban, kettő még hozzá kerül, lehet, hogy karácsonyra lesz belőle valami, lehet, hogy csak jövő nyárra.


NL: Kicsit szeretnénk hallani a következő terveidről is!


PA: Az őszt valószínűleg Britanniában fogom tölteni, az ottani producerem megágyazott nekem, felveszem az ottani tempót. Ennél előbbre nem is szeretnék tervezni. Ha jól csinálom, befogad az élet, és szüli a következő alkalmat. Mindig van mit tanulni, és jobbnak lenni.

 

NL: Ne vedd hízelgésnek, de az egyik legjobb magyar énekesnek tartalak, kívánom neked, hogy terveid sikerüljenek. Nagyon örültem ennek a beszélgetésnek.


PA: Köszönöm, tudom, hogy ez felelősség is!


Információink szerint Petruska András legközelebb 2012. szeptember 7-én játszik újra Vácon, a Szimplavében. Figyeljétek a plakátokat, és menjetek el, ha különleges zenei csemegét akartok hallani!