természetesen a lecsó. Abban a hiszemben éltem eddig, hogy igazi, tőről metszett magyar ételről van szó, pedig nem. A lecsó balkáni eredetű étel, pedig a magyar gasztronómia egyik alappillérének tartják. A lecsó (szlovákul lečo, németül letscho, lengyelül leczo, oroszul ????) a hagyományos, híres magyar ételklasszikusok közé tartozik. Azt mondta valaki, hogy a lecsó maga a szabadság, hogy ki hogyan készíti, egyéni ízlés dolga.
Mégis ehetünk jó lecsót és kevésbé jót is. Cibere barátunk például bele se kezd, ha nincs többféle szalonna, sonka vagy kolbász kéznél. Ezek megpirításával kezdi, majd ezután teszi bele fokozatosan a többi hozzávalót.
Három dolog nem hiányozhat belőle, a hagyma, a paprika és a paradicsom. A jó lecsó ismérve a következő: nem teng túl benne a paradicsom, még véletlenül sem került bele víz, a hagyma apróra vágva észrevehetetlen, az egész sűrű, és egy hangyányit csíp. Éppen csak annyit, amennyit kell. Most biztos vitatkoznak velem néhányan, de a nagyon erős ételekből eltűnik az igazi íze ennek nyári ételnek. Azért mindig készítsünk elő a tálaláskor erőspaprikát is, hátha valaki lángolva szereti.
Ha húsos változat készül, akkor tényleg a legjobb a szalonnazsíron megpirítani a hagymát, majd rádobálni a paprikát, és végül a paradicsomot. Mikor már majdnem kész, akkor szoktam beleszórni a pirospaprikát, ami egyben be is sűríti az egészet.
Nagyon lényegesek az arányok, általában 2/3 paprika, 1/3 paradicsom ami megfelelő. Lényeges az is, hogy csak az elején fedjük le az edényt, hogy a paradicsom leve elpárologjon. Állítólag többen késre menő vitákat folytatnak arról is, hogy a paprika vagy a paradicsom kerüljön bele először. Mi mindig a paprikával kezdjük, és akkor sózzuk.
Ha vegásoknak készül, akkor olajon pirítjuk meg a hagymát, és innen már minden mehet a maga útján.
Ilyen lecsókat ettünk már: tojásos, gombás, kolbászos, tökös, cukkinis, rizses, tarhonyás, zöldbabos, virslis és így tovább. Némi kis elfogultságot jelentek be a nokedlis lecsóval kapcsolatosan, amit kevesen ismernek, de érdemes kipróbálni, olyan finom.
Ami végképp tilos: a jó lecsóra vizet inni! ?Legyen inkább fröccs?, olvashatjuk a Magyar Konyhában, s milyen igaz. A fröccs igazi magyar találmány, és akit érdekelnek a fröccskészítés rejtelmei, az böngésszen itt: magyarkonyhaonline.hu/borozo/legyen-inkabb-froccs
Azt még érdemes megemlíteni, hogy a lecsóhoz puha, friss parasztkenyér dukál.
Csak mellékszál, de régóta foglalkoztat: miért szerepel az éttermek étlapján olyan ritkán? Tudja ezt valaki?
Marosi Málna
u.i. A jó múltkorában hallottam egy kelekótya nőszemélyről, aki véletlenül belefőzte a mobilját a lecsóba. Ezt azért kerüljétek, mert a mobil többet nem szólal meg?
