Már alig emlékszünk a fenyő illatára, a csillagszóró ragyogására, az ünnep hangjaira. Buta fejjel azt hisszük, hogy üres órák, magányos hétvégék kellenek, hogy újratöltődjünk. De én most elárulok egy titkot!
Már alig emlékszünk a fenyő illatára, a csillagszóró ragyogására, az ünnep hangjaira. Még pillanatokra feldereng az otthoni év végi versenyfutás az idővel, hogy minden olyan gyorsan illan el, végül élvezni is alig marad idő!
A készülődés (ajándékvadászat, sütés?főzés, díszítés, csomagolás) szívja el először energiánikat, aztán az időpont egyeztetések labirintusából próbálunk kikecmeregni, végezetül a vendégvárás és vendéglátás forgataga szippant be bennünket. Buta fejjel azt hisszük, hogy üres órák, magányos hétvégék kellenek feltétlenül ahhoz, hogy újratöltődjünk.
 |
| A karácsonyi pulykánk – Fotók: Fekete Judit |
De én most elárulok egy titkot! Nem az unalmas, semmittevésbe süppedt napok töltenek fel ? azok lazítanak, nyugtatnak. (Valljuk be, manapság annyit halljuk, hogy mennyi időt kell szánnunk saját egónk ápolására, hogyha nem vagyunk résen elhisszük a sok balgaságot!) Ami életerőt, jókedvet, energiát ad ? az a nyüzsgés, a figyelem a másikra, az együttlét öröme. Ezt is mindenki máshol találja meg: a templom áhítatos csöndjében, a Diótörő ünnepélyes bemutatóján, a családi asztaltársaságban, a baráti italozgatásban, vagy egyszerűen csak a beigli receptcserékben.
 |
| Ez bizony Anglia! |
Negyedik éve próbálkozunk, több?kevesebb sikerrel, hogy magunk köré varázsoljuk az otthoni karácsonyi hangulatot, ám az igyekezetek ellenére nem vagyunk sikeresek. Valami hiányzik. Az apróságok. Nincs senki, aki beugarana megcsodálni a fenyőt, megkóstolni a mézeskalácsot, akinek megmutathatnánk az ajándékot, akit megkínálhatnánk egy kis halászlével, akihez elmehetnénk karácsonyi ebédre? Helyette eljárhatunk kirándulni, vásárolni (az angol karácsony legnagyobb attrakciója a Boxing Day, indul a megaleértékelés!), vagy a nappali kanapéjába süppedve tévézhetünk, belefoghatunk egy társasjátékba, olvasgathatunk magunkban egy sarokban. Egy pillanatra sem állítom, hogy haszontalan időtöltés lenne mindez, no de Karácsonykor?!
 |
| 2012-ben ilyen volt a Karácsony |
A nyavalygás és sopánkodás helyett elhatároztuk, bárhogyis alakul, a jövő év végét Magyarországon töltjük. Kifogytam az öteletekből, itt már nincs mivel színesíteni az ünnepeket. Sőt! Annyira belefáradtam az erőlködésbe, (vagy talán a tavalyi annyira kimerített), hogy az idén semmit sem szerveztem, nem vettünk részt sem a Bécsi Fesztivál Balett Diótörő előadásán, sem a karácsonyi Christingle istentiszteletén.
A karácsony csöndesen telt, szépen, lassan. Az idő inkább a tavasz közeledtére emlékeztetett bennünket ? 10 fokos hőmérséklet ?, sem mint a tél kezdetére. Már előbújtak a nárciszok, kórusban csicseregtek a madarak?
|
| Készül a hóember |
És most január vége felé az égiek úgy döntöttek, hogy megajándékoznak bennünket a tél örömével. Hatalmas hóesés, fagy ?Somersetben megállt az Élet. Az utak, utcák, járdák korcsolyapályává váltak, az iskolákat bezártak, az üzletek nagy részét ki sem nyitották, a szemétszállítást törölték. A legnagyobb kihívásnak az bizonyult, hogy megfelelő ruházatot kerítsünk a gyerekeknek: sapka, kesztyű, csizma, télikabát, vastag nadrág? de ki foglalkozott az öltözködéssel, amikor lehet csúszkálni, hógolyózni, szánkózni! A srácok reggel eltűntek, és csak késő délután kerültek haza: kipirult arccal, jégcsap kezekkel, farkaséhesen. Tél van. Már öt napja! Egy iciripicit helyreállt a lelkibékénk!
Anglia
Kapcsolódó anyagok:
– Karácsonyi vendégség a hippivárosban
– Őszi angol vigasságok – 2. rész
– Őszi angol vigasságok – 1. rész