A családunk története 2008 márciusában kezdődött. Addig átlagos család voltunk, majd kiderült a gyermekeink genetikai betegsége, és ez hirtelen megváltoztatta az addigi életünket. Ez a betegség gyógyíthatatlan, 75%-ban nem működnek az izmok, csak a folyamatot lehet lassítani. Mind a 3 gyermek megszületett, amikor kiderült a betegség. A betegség első fázisa már elérte a legkisebbik fiunkat, Balázst, aki már 6 évesen kerekesszékbe kényszerült. Sajnos ezt a helyzetet mindkettőnknek el kellett fogadni, ezzel kell élnünk.Jelenleg mindhárman Budapestre járnak, a mozgásjavító iskolába, így mindennap megkapják a gyógytornát és a heti 2x-i úszás. A gyerekek kollégisták, vagyis nem töltik velünk a hétköznapokat, csak a hétvégéket. Nehéz szívvel is engedtük el őket, hiszen még kicsik, bár így nem könnyű sem nekem, sem a férjemnek, de tudjuk, hogy ez a legjobb döntés, amit hozhattunk.
Óvodapedagógus a végzettségem, de a diplomához, még a nyelvvizsga hiányzik, ezért most erre tanulok. Az iskolát az Apor Vilmos Katolikus főiskolán végeztem el Vácon, 2010-ben abban az intervallumban, amelyben a gyermekeim betegsége kiderült. A tanulás tartott életben.
Alapvető problémát okozott az 53m2-es ingatlanunk, és ez 5 embernek kicsi. A gyerekek betegsége miatt akadály-mentesíteni kellett a házat és szélesíteni a helyiséget, hogy az önállóságot kerekesszékből megtanulják. Az anyagi helyzetünkkel és a gyermekek betegségeivel csak mi magunk foglalkoztunk, később egy-két emberrel osztottuk meg titkainkat.
Egyszer azonban Molnár Krisztina jött oda hozzám, és azt mondta: “Addig nem mozdulok innen, míg el nem mondod mi a baj.” Ő nagyon meglepődött és elsírta magát, mikor elmondtam, hogy mindhárom gyermekem ugyanabban a betegségben szenved. Azt mondta, hogy megpróbál segíteni, de nem igazán hittem benne, mert már minden lehetséges dolgot úgy éreztük, hogy megpróbáltunk. Krisztina talált megoldást. Az Álomépítők3 című műsornak írt rólunk a tudtunk nélkül, – amely a Viasat3 TV csatornán látható, – és felhívta a figyelmüket ránk.
Amikor értesültünk a dologról, akkor már szinte nem volt visszaút. Csak annyi volt a teendők, hogy az Erste Bank Zrt. “Jövőt teremtünk” felhívásra pályázni kellett, és bele kellett egyezni a tv- felvételbe. A pályázat témája a házunk átépítését, akadálymentesítését és teljes felújítását jelentette. Az elbírálás alatt úgy gondoltuk, hogy mi úgysem nyerhetjük meg, mert biztosan vannak rajtunk kívül nehezebb és nyomorúságos családban élők. Aztán felhívtak, hogy bejutottunk az utolsó körbe.
A szavazások alatt olyan izgatottak, nyugtalanok voltunk, hogy elmondani igazából nem lehet, mert a családunk életében ez egy óriási fordulópont volt. Az eseményeket a Facebookon nem követtük, mert szerettük volna, ha meglepetés lenne. Később már sejtettük, hogy megnyerhetjük, de még mindig nem tudtunk örülni. Alig hittük el, hogy ez velünk megtörtént, még akkor sem, amikor a stáb és az bank munkatársai megjelentek a kapuban. Az egész dolog olyan hihetetlennek tűnt. A forgatásokat egyáltalán nem szerettük, de természetesen viselkedtünk és próbáltuk nem észlelni, hogy kameráznak. A gyerekek persze nagyon élvezték az egészet.
ERRE FELE MEGNÉZHETŐ AZ ÉPÍTKEZÉSRŐL KÉSZÜLT FILM
A bontás idejére és az építkezés idejére el kellett költöznünk. Nehezen találtunk magunknak lakást, végül a Váci Püspökségen meghúzhattuk magunkat, az átépítés 3 hónapját ott töltöttük. Az ingatlanunk bontását és építését 2012. szeptember 18-án kezdték meg, és 2012. december 16-án adták át. Nagyon furcsán éreztük magunkat, amikor azt a sok embert megláttuk a házunk előtt. Mindenki minket figyelt, őszintén szólva nagyon idegesített, mert nem vagyunk valami sztárok, akiket tapsolva és ujjongva kell fogadni. A házat mikor megláttuk, majdnem elájultunk a gyönyörűségtől, és amikor beléptünk, szinte nem kaptunk levegőt a meglepetéstől. Amit csináltak a régi házból az egyszerűen fantasztikus, még álmomban sem képzeltem ilyennek. Minden része egyszerűen lenyűgözött, igazából nem lehet ezt szavakkal elmondani, sem leírni.
Életünk során nem kaptunk ennyi jót, ennyi csodát, ennyi fantasztikus embert, mint az elmúlt években. Szeretnénk mindenkinek megköszönni, akik ránk szavaztak, azoknak az embereknek, akik részt vettek a bontásban, és életünk legszebb pillanatában, amikor átvehettük a házunkat.
Köszönettel: a Horváth család ? Irénke, Sanyi és a gyerekek Balázs, Anna és Sanyika
