Üresek a gátak. A tűzoltók tartják még a frontot, várják a következő parancsot, de a Duna mentén élők fellélegezhetnek. Nagy baj már nem történhet.
Üresek a gátak. A tűzoltók tartják még a frontot, várják a következő parancsot, de a Duna mentén élők fellélegezhetnek. Nagy baj már nem történhet.
A falu kis traktora szedi össze a feleslegessé vált eszközöket, hamarosan megkezdődik a gátak bontása, a fertőtlenítés és a takarítás. A baranyai tűzoltók már elmentek, a nógrádiak is hamarosan indulnak – még nem tudni, hogy haza, vagy Baja irányába…
Miről is szólt ez a 10 nap? Zsáktöltésről, homokról, centiméterekről, és vízről, vízről és vízről. Sőt, földrengésről. Egyszóval a természet figyelmeztetéseiről. Aztán az önkéntes civilekről, tűzoltókról, a katonákról, polgárőrökről, katasztrófa-védelmisekről, vízügyesekről, kemény munkáról, és éjszakai műszakról, kismarosiakról, nagymarosiakról, verőceiekről az ország minden részéről érkező segítőkről, gyerekekről, felnőttekről. Meg a laktanyává vált iskoláról, a hirtelen jött nyári szünetről, a pedagógusokról, akiknek az ünnepét elmosta az ár. Ilyen tv, olyan újság, ilyen honlap, olyan e-mail, mindenki várta a híreket, hogy a Még Nem Volt Ilyen Nagy Víz mikor vonul már végre tovább.
Hihetetlen összefogásról, az emberi szolidaritásról szólt a fáma, és ebben tényleg nem volt vita. Még a joggal felzaklatott emberek is elcsendesedtek a végére. Mert tragédia szerencsére nem történt. Jól elkezdett, alaposan megszervezett védekezési munkát adott át Poldauf Gábor polgármester Dékány László tűzoltó alezredesnek, amikor a kormány rendelete értelmében településünkön is kihirdetett vészhelyzet során a helyi katasztrófavédelmi tevékenység irányítását a polgármestertől a kijelölt hivatásos katasztrófavédelmi tiszt vette át. Később is láthatóan, érezhetően minden központi támogatást megkapott a falu. Ilyen mértékű állami segítséget nem tapasztalhattunk az elmúlt árvizek során.
De a kérdés ott van a levegőben. Vajon hány évenként kínál meg bennünket a folyó ilyen bajjal? Régen ritkábban bolondult meg a Duna, most jó tíz év alatt negyedszer, legutóbb éppen három éve lepte meg az országot. Fel kell készülnünk a hasonló vizekre, és ez bizony nem a legkedvezőbb jóslat.
Köszönjük az együttműködést, a helytállást, az önzetlenséget, bármilyen kis – vagy nagy horderejű is volt az. Mindenki szem volt a láncban, és jobbat nem is kívánhat a közösségének az ember, minthogy ez maradjon is mindig így!
Nem kéne várni a következő árvízig.
Fotók: Aradi Szilveszter
Kismaros traktora
Hőség és zápor felváltva volt.
Hazamenetelre várva.
Még egy ellenőrzés – a Tiszai vízügyesek.
A Művház, ami most bázisként, menzaként, raktárként üzemelt.
Most jön a piszkos munka.
Még maradt azért víz.
AZ ÁRVÍZZEL KAPCSOLATOS ÖSSZES CIKKÜNK ELÉRHETŐ ITT!
