A Magyar Kajak-Kenu Szövetség november 9-én, rendezte meg Nagy Hideg-hegyi futónapját. Hagyományosan ez a verseny szimbolizálja a kajak-kenusoknál a téli felkészülés megkezdését. A futásra idén is rengetegen, közel 900-an regisztráltak előzetesen. Több mint 900 sportoló, főleg igazolt kajakos és kenus versenyzők, valamint atléták, triatlonisták, hegyikerékpárosok és evezősök vettek részt a sportág hagyományos Nagy Hideg-hegyi futónapján. A leggyorsabb kajak-kenus az UTE 16 éves versenyzője, Györgyjakab Máté lett, a hölgyek között pedig a Váci Hajó színeiben induló Havas Eszter ért fel a leghamarabb a 864 méter magas csúcsra.
A rendezvényben igazán az a jó, hogy nincs verseny: felnőttek, és gyerekek együtt futják végig a távolságot.
Régóta figyelem a szemem sarkából a szomszéd kisfiút. Petire először akkor kaptam fel a fejem, amikor megláttam a rajzait. Most mégis a sport lesz a beszélgetésünk témája. Ő ugyanis felfutott a Nagy Hideg-hegy tetejére, sőt onnan aztán le a királyréti Cseresznyefa-parkolóba. Erőpróbáló távolság ez a 7,5 kilométer, különösen egy 10 esztendős gyerek számára.
Beszéljen most erről Peti maga, a kérdéseket most szíves engedelmetekkel kihagyom, a lényeget úgyis mindig az interjúalany mondja el:
„A verőcei kajak-kenu egyesületben kajakozok, heti 4 edzésem van. Kovács Tomi hívott el, hogy nem futnék-e föl a Nagy Hideg-hegyre. Eldöntöttem, megpróbálom. Itt, Kismaroson találkoztam a verőceiekkel, Szokolyán csatlakoztak hozzánk a többiek, biciklivel mentük ki Királyrétre. A Cseresznyefa parkolóban átöltöztünk, és elkezdtünk futni fölfelé. A hegy 864 méter magas, 48 perc alatt értem föl. Tomi mindig ott futott mellettem, nem hagyott el menet közben. Még egy másik osztálytársam is ott volt, csak ő nem kajakozik, hanem triatlonozik.
A hegy tetején kaptunk teát és csokit, kicsit nyújtóztunk, aztán elindultunk lefelé. Ez nehezebb volt, azt mondják, jobban terheli a térdet. Jól elfáradtam a végére, és még az eső is esett. Nagyon megdicsért Szabó Feri, az edzőm, magammal is meg voltam elégedve, mert még soha nem futottam ilyen magasra.
Innentől már száraz edzések vannak, futunk és tornateremben vagyunk. Nagyon szeretek kajakozni, Verőcére már egyedül járok a busszal. Itt vannak a legjobb barátaim is, akik mind nagyobbak, mint én, de azért jól megvagyunk. Több sportot kipróbáltam már, de kajakozni szeretek a legjobban. Már két érmet is nyertem, egyet Verőcén, egyet Nagymaroson.„
Köszönjük a beszélgetést, és további sikereket kívánunk Kühn Petinek!
A sport a játék alatt tanítja meg az embert… az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre, és mindenekelőtt a “fair play”, a nemes küzdelem szabályaira.
Szent-Györgyi Albert