Mindig is azt vallottam, hogy az év legszebb időszaka az advent. És nem az őrült rohanásra gondolok, hanem a csendes előkészületekre, amikor halk karácsonyi zene mellett finom illatok töltik meg a lakást, és a sütemények, a meglepetések igazán szívből készülnek. Nagyon boldog voltam, amikor egy fb-posztnál megpillantottam a hófehér, csillogó díszeket, melyek pont beleillettek az idei színösszeállításomba. Elolvastam a leírást, és úgy véltem, na, ezt még én is meg tudom csinálni!
Másnap már a patikában tolongtam, ahol nagy csalódásomra csak egy kis csomag szódabikarbónát kaptam. A gyógyszerész értetlenkedett, hogy nem érti, mi lehet Nagymaroson, ma mindenki szódabikarbonát akart, nem is kis tételben…
Az első lépésben pontosan leírtam az arányokat, mert a mennyiségekkel időnként gondjaim akadnak. Hát, nekem az anyag pikk-pakk összeállt, kicsit gyorsabban, mint gondoltam, de a művem is hasonlított a képekre, így bizakodó voltam.
Másnap már a reggeli kávé mellett ügyködtem. Az eredmény: töredezett volt, és borzasztó kemény. De ahogy kiszúrtam a formákat, és újra meg újra nyújtottam, egyre szebbek lettek a díszek. Nagyon koncentráltam, hogy el ne felejtsek kis lyukakat fúrni a figurákba. Mondanom nem kell, az első lyuknál letört az angyal feje. Akkor már mérges voltam, a fejetlen angyal a kukában landolt. Már láttam a kis piros-fehér kockás szalagot, amivel nagyon jól fognak a saját gyártmányaim a fán mutatni. Karesz is beleavatkozott a munkálatba, éles logikával úgy vélte, hogy forgatni kell őket, mert felkunkorodnak.
Ha teljesen őszinte akarok lenni, szépségük messze áll az elvárástól, és ha nagyon közel tartjuk őket valami erős fényhez, akkor néminemű csillogás is felfedezhető!
A fán viszont jól mutattak! Tehát amatőrök is nekiindulhatnak, olyan csúfos nem lesz a kudarc, mint tavaly a csalamádémnál, mely receptre azt hazudták, hogy elronthatatlan.
Az eredményt mindenki bátran gondolhatja.
Cs. K.