„Ablak a mennyországra”

0
290
Nagy Zsolt tanár - Fotó: Beke Zsófia

Nem hallottam ilyenről korábban, látatlanban is kíváncsi voltam riportalanyomra. Nagy Zsoltot nem ismertem, annyit tudtam róla, hogy szeptember óta a nagymarosi iskola képzőművész tanára. Az érdekelt leginkább – életrajzát megismerve -, hogy miként lehet siket-vakoknak a vizualitásról bármit is megtanítani, valamint milyen üzenete van az ikonfestésnek, és hogy ez milyen sorsfordulót jelentett az életében. Úgy hírlik, hogy hamar otthonra lelt az iskolában. Amióta ott van, javít, rendet rak, épít, szépít. Ami pedig még ennél is fontosabb, keresi-kutatja a tehetségeket, hátha útjára tud indítani néhányat.

Nagy Zsoltot Beke Zsófia tanszékvezetővel, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola művészeti tanszékének adjunktusával, a fotók készítőjével kérdeztük.

Hogyan került Nagymarosra?

Hosszú és kacskaringós út vezetett idáig. Kiskunfélegyházáról származom. Művészeti alapképzésemhez sokat segített Kolozsvári Sándor képzőművésszel történő találkozásom, aki a mesterem lett. Nagyon hétköznapi módon gépszerelő lettem, majd egy ifjúsági klubnak szerveztem az életét. Különféle kalandozások után beköltöztem a Nyolc Boldogság Katolikus közösségbe, itt tanultam ki az ikonfestést. Innen egyenes út vezetett a kaposvári főiskola rajz és vizuális kommunikáció szakára, majd a Képzőművészeti Egyetem művésztanár szakon/szakán végeztem. 7 évig dolgoztam a Vakok Iskolájában a siket-vak tagozaton. Szerettem a gyerekeket, ezért nehezen hagytam ott az intézetet, de nagyon hamar megtaláltam itt is a helyemet. Nem kizárt az sem, hogy ezen a tájon fogunk letelepedni, alapvetően a vidéki életet szeretem jobban, hiszen onnan származom.

Nagy Zsolt tanár - Fotó: Beke Zsófia
Nagy Zsolt tanár – Fotók: Beke Zsófia

 

Nagyon tetszik, hogy a művészeti iskolában van képzőművész tagozat – grafika, festő szak – és szeretnék még becsempészni több szakágat is. Például a számítógépes grafikát, és a szobrászatot. A nagymarosi családok sokszor nem is tudják, milyen kedvező helyzetben vannak azzal, hogy ilyen könnyen elérhető számukra a művészeti képzés. Vannak gyerekek, akik jól és ügyesen rajzolnak, festenek, de szeretném bővíteni a lehetőségeiket, hogy tehetségük tágabb körben tudjon kibontakozni.

Meséljen a Vakok Iskolájában – a „vakodában” – eltöltött évekről. Elképzelni sem tudja egy laikus ember, hogy hogyan lehet olyan gyerekkel kommunikálni, aki úgymond se nem lát, se nem hall?

A fogyatékosságoknak sokféle formája és fokozata van. Vannak teljesen vakok és siketek, és vannak látásmaradvánnyal, illetve hallásmaradvánnyal élők. Az érzékelések ilyen fokú hiánya nagyon visszaveti a gyerekek értelmi és érzelmi fejlődését. A tapintás, a kéz a kézben jelbeszéd sokakat segít kimozdulni a holtpontról, és a különféle feszültségek levezetésében. A szülőknek különösen fontos, hogy tudjanak”beszélgetni” a gyerekeikkel. Ebben segítségükre vannak a tagozaton készült cd-k is. A foglalkozásokon az alkotás (agyagozás, szövés, fonás, festés), mint művészeti tevékenység, hozzájárul az emberi létük kiteljesedéséhez.

Nagy Zsolt tanár - Fotó: Beke Zsófia

Olyannyira lényeges és komoly program ez, hogy a foglalkozásokon készült alkotásokból kiállítást rendezett a Szépművészeti Múzeum, ahol – mintegy szimbolikusan – együtt szerepelhettek fiataljaink a kortárs magyar képzőművészeti alkotókkal.

Nagy Zsolt: Keresztelő Szent János
Nagy Zsolt: Keresztelő Szent János

Ennek a kiállításnak az apropójából született meg a Kézzelfogható Alapítvány, amely hasonló programokkal hidat verhet látók és vakok között. Nagyon szeretnék egy alkalmat létrehozni ahol a sérült gyerekek és a nagymarosi iskola tanulói közös alkotás során találkozhatnának. Ez lehetőséget adhat arra is, hogy az ép gyermekek tapasztalatot szerezzenek arról, hogy sérült emberekhez hogyan viszonyuljanak.

És milyen szerepet kap az életében az ikonfestés? Hogyan talált rá erre a művészeti ágra?

A katolikus közösségben kezdtem ikonokat festeni, az egyik nővér tanított meg rá. Úgy szoktam mondani, hogy ez volt az én nagy „kimozdító erőm”, mert ez inspirált többek között arra, hogy elhagyjam az életem alakulását jelentősen meghatározó közösséget, és tanulásra adjam a fejemet. Az ikonfestésről kevesen tudják, hogy az ikont nem csak megírni– megfesteni kell, hanem olvasni – megérteni is. Az ikonok célja az ábrázolt személy és a szentkép előtt imádkozó személy közötti kapcsolatteremtés, így tehát átvitten a vallásos szemlélődő és Isten közötti kapcsolat megteremtése. Filozófiám szerint ez nem más, mint szellemi akadálymentesítés, amely támogatja lelkünket és szellemünket. Végső soron – nekem legalábbis – „ablak a mennyországra.”

Végvári Györgyi
Beke Zsófia

Nagy Zsolt: Hodigitria típusú Mária ikon
Nagy Zsolt: Hodigitria típusú Mária ikon

 

Nagy Zsolt: Mihály és Gábriel arkangyal (12 cm-es miniatúra)
Nagy Zsolt: Mihály és Gábriel arkangyal (12 cm-es miniatúra)

 

Kapcsolódó:
Tapintható kiállítás az esélyegyenlőség nevében a Szépművészeti Múzeumban
Kézzelfogható Alapítvány