1848. március 15-én délelőtt Landerer és Heckenast lefoglalt nyomdájában elkészült az Irinyi József által kicsivel korábban megkezdett 12 pont szerkesztése, Petőfi pedig fejből lediktálta a nyomdászoknak az előző este papírra vetett, ám a nagy izgalomban otthonában felejtett Nemzeti dalt.
1989-ben a budapesti független március 15-i megemlékezések és békés tüntetések szervezői, a Munkásszolidaritás és a Republikánus Kör által lepecsételt szórólapokon közzétették 12 pontjukat. Mit kíván a magyar nemzet? Szabad, független, demokratikus Magyarországot.
Íme, a családi archívum megőrizte az akkori változások részesévé válók között kézről kézre járó meghívót. Őrzi azóta is, talán mindenki más, akkor ott lévő is, és nem csak sárguló papírját, de szellemiségét is.
A budapesti független március 15-i megemlékezések és békés tüntetések szervezőinek 12 pontja 1989-ben – Forrás: családi archívum
A márciusi ifjak eredeti 12 pontja pedig így hangzott:
Mit kiván a magyar nemzet.
Legyen béke, szabadság és egyetértés.
Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.
Felelős ministeriumot Buda-Pesten.
Évenkinti országgyülést Pesten.
Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
Nemzeti őrsereg.
Közös teherviselés.
Urbéri viszonyok megszüntetése.
Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
Nemzeti Bank.
A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk.
A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
Unio.
Egyenlőség, szabadság, testvériség!
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 12 pontja – Forrás: Wikipédia
