A víz az élet, a termékenység szimbóluma volt, és az ma is, hiszen tudjuk víz nélkül nincs élet. A keresztény hit megjelenésével sem csökkentek a húsvéti vízhez kapcsolódó hiedelmek. A vizet nagyszombat éjszakáján húsvét hajnalig meríthették a lányok a kútból szigorú némaságban, nehogy víz áldó, és gyógyító hatása a csend megtörésével elszálljon.
A szenteltvíz az ember legalapvetőbb, keze ügyében megtalálható szentelmény, a bölcsőtől a koporsóig fontos szerepet játszott a mindennapokban. Ember és állat egészségért, a gonosz szellem távoltartásáért, és főleg Isten áldásáért kapott a frissen szentelt vízből kisgyermek, asszony, férfiember, jószág, de még a föld is. Tettek belőle (vagy szentelt sóból!) az újszülött vizébe, gyermekágyas asszony fekhelyére, meghintették vele a menyasszonyt, vőlegényt, de a haldoklót és az eltávozottat is.
Németországban és Svájcban több helyen is szokás az életet adó víz tiszteletére a kutakat és a forrásokat ünnepi díszbe öltöztetni. Díszként többnyire kifújt tojásokat, és kötegekbe font papírszalagokat használnak, de gyakran erősítenek a kút vályújára, vagy a kút fölé girlandokat, fenyőágakat, szép tavaszi virágokat.
Ezt a hagyomány keltette tavaly életre a Német Nemzetiségi Önkormányzat. Az iskola német nemzetiségi nyelvet tanuló kisgyerekei, szüleikkel és tanítójukkal Buzási Yvettel az idén is virágvasárnap előtti szombat délutánján feldíszítették a falu régi kútjának emlékére állított kutat a falumúzeum előtt. Szép díszekkel, virágokkal, tojásokkal, igazán impozáns látványt nyújtott…
Forrás: www.kismarosisvabok.hu
Fotó: Stummer Judit
