A Magosfa Alapítvány, az MME Börzsönyi Helyi Csoportja és a Mátyásfa Egyesület közös ismeretterjesztő cikke.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Börzsönyi Helyi Csoportja, a Magosfa Környezeti Nevelési és Ökoturisztikai Alapítvány, valamint a Mátyásfa Környezetvédő Egyesület célja ezzel a cikkel az, hogy betekintést engedjen a kismarosi holtágnál végzett eddigi felméréseik, megfigyeléseik eredményeibe, ismeretterjesztő formában. A cikknek nem célja, de terjedelmi korlátok miatt nem is teszi lehetővé valamennyi megfigyelt faj, illetve minden összefüggés felsorolását.
Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a helyiek is megosszák megfigyeléseiket velünk, lehetőség szerint fényképekkel dokumentálva. Ezek a megfigyelések, beszámolók tovább gyarapíthatják ismereteinket madártani értékeinkről. A fotókat, leírásokat a Kisduna facebook oldalán várjuk.
A kismarosi holtágról (vagy, ahogy a legtöbben ismerik, Kis-Dunáról) már több alkalommal készültek természeti érték-felmérések, így többek között madártani felmérések, sőt, 2013-ban rövid természetfilmet is forgattak a holtág élővilágáról és környékéről.
A kismarosi holtág (a helyi köznyelvben Kis-Duna) mesterséges eredetű, de különleges szépségű, változatos, mocsári jellegű élőhely, sőt élőhely-típusok mozaikja, amiről növény-és állatvilágának változatossága is tanúskodik. A helyiek és környékbeliek egyik legkedveltebb kiránduló célpontja, nyáron pedig strandoló helye. A száz éves, víz fölé hajló füzessel, a nádas-foltokkal, gazdag növény-, rovar-, kétéltű- és madárvilágával egy letűnt ártéri világ emlékét idézi.
A terméskőből épült gát (nyárigát) a holtmedret két, eltérő ökológiai állapotú részre tagolja: a nyugati, Nagymaros felé eső mederrész a dunai főágtól teljesen elzáródott terület, a keleti, Verőce felé eső mederrész kapcsolatát a főággal magas vízállás esetén csatorna biztosítja. Ennek megfelelően a két mederrész élővilága is sok tekintetben eltérő.
A holtág élővilágának sokrétűségét, gazdagságát több tényező együttes hatása alakította ki:
1.) A Duna talán a legjelentősebb közép-európai ökológiai folyosó és terjesztő közeg.
2.) A kismarosi holtág, illetve a Dunamező területe két eltérő jellegű régió találkozási pontjánál található: az északi-középhegységi és az alföldi növényzeti elemek, valamint több állatföldrajzi régió találkozási pontja ez, számos faj esetében elterjedési területük határa.
3.) A holtág több nagy élőhelytípus (folyóvízi és állóvízi élőhelyek, mocsárrétek, üde gyepek, kaszálók, száraz cserjések, hegylábi szubmediterrán tölgyesek, stb.) találkozásánál található. A fenti tényezők nagyfokú keveredést eredményeznek mind a növény-, mind az állatvilág tekintetében.
Mindez természetesen a madárvilágban is megmutatkozik: a Kis-Dunán egyidejűleg találkozhatunk a középhegységi erdők, bozótosok, kaszálórétek, árterek, állóvizek madaraival, így többek között hegyi billegetővel, örvös légykapóval, erdei pinttyel, fakopáncsokkal, zöld küllővel, fekete harkállyal, barázdabillegetővel, vörösbeggyel, egerészölyvvel, dolmányos varjúval, seregéllyel, kárókatonával, fácánnal, kis és nagy kócsaggal, fehér és fekete gólyával, kis vöcsökkel, billegetőcankóval, fülemülével, macskabagollyal.
Az MME HCs, a Magosfa Alapítvány és a Mátyásfa Egyesület részéről felmérést végzők együttesen mintegy 60 madárfaj jelenlétét észlelték a Kis-Dunánál, amelyek különböző mértékben és formában, illetve eltérő időszakokban hasznosítják a holtág által kínált élőhelyeket. A holtág közvetlen környékén azonban ennél jóval több madárfaj jelenléte, megjelenése bizonyított (a teljesség igénye nélkül nagy bukó, haris, fürj, függőcinege, berki tücsökmadár, karvalyposzáta, énekes nádiposzáta, téli időszakban pedig többek között kékes rétihéja és nagy őrgébics). A tavaszi és őszi vonulási időszakokban ritka vendégeket is megfigyelhetünk.
A holtág és a környező nemes nyár ültetvények, kaszálók, üde rétek, mocsárrétek (láprét-foltok), félszáraz gyepek, magaskórósok sok tekintetben egységet képeznek, így élőviláguk is átfedésben van. A holtágat övező nemes nyár ültetvényben fészkelő kabasólyom például a holtág szitakötőire (legalább 10 faj) is vadászik. Számos madárfaj jelenléte azonban nem köthető kizárólagosan egy területhez, mert eltérő igényeik mutatkoznak a fészkelő- és táplálkozóhely tekintetében. Ennek illusztrálására az alábbiakban láthatunk néhány példát:
A fehér gólya változatos táplálékforrásaihoz a holtágban kifejlődő békák éppúgy hozzájárulnak, mint a kerékpárút és a temető fölötti gazdaságok, mezőgazdasági területek, ugyanakkor Kismaros szívében költ. A Kisoroszi térségében fészkelő fekete gólya ugyancsak „átjár” a holtág által kínált táplálékforrásokat hasznosítani, de számára nem kínál a holtág közvetlen környéke megfelelő (érintetlen, rejtett) fészkelőhelyet. A fényes kéken csillogó jégmadár gyakran feltűnik a holtág mindkét mederrészén, ahol is a víz fölé nyúló ágakon ülve várja a felszín közelébe tévedő zsákmányát. Mivel számára is a holtág elsősorban csak táplálkozóhely, így jelenlétét leginkább a vízállás befolyásolja. Az elegáns ruházatban, a holt fákon gubbasztó szürke gémek látványa ugyancsak hozzátartozik a holtág mindennapi képéhez. A sűrű nádasokban, összefüggő, kiterjedt ártéri ligeterdőkben telepesen költő szürke gémek, kis és nagy kócsagok számára ugyanakkor a Kis-Duna egyetlen fasorra csökkent füzesével, valamint aprócska nádas-foltjaival nem biztosít megfelelő fészkelőhelyet.
A madarak fontos ökológiai jelző-szervezetek (indikátorok): egy adott területet benépesítő madárközösség összetétele jól tükrözi a terület által kínált élőhelyek, fészkelőhelyek és táplálékforrások változatosságát, minőségét. A Kis-Dunán egymástól gyökeresen eltérő igényű madarak is megtalálják létfeltételeiket, ami számunkra azt jelzi, hogy a holtág és környéke vonzó élőhely. Az idén 100 éves, átlag 20 méter magas fehér füzek és a néhány idős nyárfa bővelkedik az énekesmadarak fészkelésére alkalmas, természetes odúkban, illetve rengeteg rovarfaj számára kínálnak élőhelyet. A hatalmas fákat függönyként fedő indás kúszónövények szövevénye ugyancsak számtalan fészkelésre, táplálkozásra alkalmas zugot rejt, csakúgy, mint a bokorfüzesek, illetve más cserjeméretű fás szárúak. A nádas és magaskórós foltok megint más madárfajok igényeit elégítik ki, a helyenként sűrű aljnövényzet és vastag lombavar pedig a földön fészkelőket vonzza. A Kis-Duna keleti mederrészén minden évben tőkés récék költenek, illetve az elmúlt években bütykös hattyú családdal is találkozhattak az erre járók. Számukra a mocsári növényzet egyben táplálékforrást is jelent.
Ugyanakkor a fajlistákból a változatosság mellett az is kitűnik, hogy a Kis-Dunán állandónak tekinthető madárfajok többsége a zavarást jól tűrő, jól alkalmazkodó faj. Ez pedig azt jelzi, hogy a holtág emberi jelenlét által okozott zavartsága, a leromlás mértéke jelentős. A szeder és az aranyvessző a nádas kiterjedését jelentősen visszaszorította a holtág mentén és környékén, ezért a nádasok fészkelői is kiszorulnak erről a területről.
Ez a folyamat talán visszafordítható, ugyanúgy, ahogy kívánatos lenne az agresszíven terjeszkedő fafajok (zöldjuhar, fehér eper) visszaszorítása is. Ehhez a természet védelme mellett elkötelezett civil szervezetek, a hivatásos természetvédelem és a lakosság összefogására is szükség lenne, annak érdekében, hogy a holtág még gazdagabb, értékesebb és kevésbé zavart élőhellyé válhasson, és ezzel igényesebb madárfajokat is vonzzon.
Összefoglalásként elmondható, hogy a néhány fokozottan védett faj (fehér és fekete gólya, kis és nagy kócsag, sőt, előfordult már vörös gém is) feltűnése mellett a Kis-Duna legnagyobb madártani értéke jelenleg is a gazdag fajösszetételben rejlik, amit a holtág változatos élőhely-kínálata, mozaikossága és az ezek által biztosított, sokféle igényt kielégítő fészkelőhely-kínálat és táplálékbőség tesz lehetővé.
Óvjuk a holtágat és környékét, hogy ez a változatosság fennmaradhasson, sőt növelhető legyen!
Szerző: Juhász A. Lilla, Magosfa Alapítvány (2014)