Málna, ha volna

Nem azt akarom mondani, hogy nincs… szó se róla, szezonjában, málnaárusokba ütközünk úton útfélen, a marosi málna híres volt már az 1800-as évek végén is, a pesti piacokon nagyon keresett áru volt. Azóta a mindenféle külföldi egzotikus gyümölcs betörése és a málna nehezen szállíthatósága is hozzájárult ahhoz, hogy kevesebb fogy – helyben is, sajnos. Egyre kevésbé éri meg termeszteni, nyesegetni, kötözni, kapálni, szedni, árulni. Anyagilag semmiképpen sem, jóformán ráfizetés. Aki málnázik, családi kalákában, szomszédokkal, barátok, rokonok gyerekeivel igyekszik mihamarabb túl lenni a szedésen.

Volt, aki a kertjét mutatta meg nekem – ameddig a szem ellátott, szép sorban a málna, így szezon vége előtt pár nappal fotóztam. Három héttel hamarabb jön most a málna, mint régen. ’Ami aznap nem fogy, lesz belőle szörp. Jövőre ki tudja, megéljük-e a szedést’… ’Csináljuk, mert a tévé előtt csak nem ülhetünk mindig’… így egy másik néni. Jellemzően az idősebb korosztállyal találkozni málna ügyben, a fiatalok erre már nem kaphatók. Kemény, derékfájós meló.

Ha más nem, legyen valamiféle örömünnepe a málnának. Mondjuk fesztivál. Vagy valami. Vagy együk az erdei szamócát.