„Megrendülten, de a megváltoztathatatlanban megnyugodva, mély fájdalommal tudatjuk, hogy Kovács Kálmánné – Babszi -, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák egykori elnökhelyettese július 15-én békésen eltávozott. Hamvai – kérésének megfelelően – a legszűkebb családi és baráti körben lesznek szétszórva Nagymaroson. – Ember Csaba, elnök”
Néhány szomorú sor annak az embernek a halálhíréről, akinek oroszlánrésze volt a nagymarosi művészeti iskola megalakulásában. Visszagondolva a 15 évvel ezelőtti időre, a márciusi elhatározástól – hogy Nagymaros önálló művészeti iskolát indítson – a szeptemberi munkakezdésig mindössze szűk fél év telt el. Mai szemmel ez egyenesen csodaszámba megy, de kiváló szakember segítette a szervezőmunkát. Kovács Kálmánné, Babszi szakszerű útmutatása nélkül elvesztünk volna a bürokrácia útvesztőiben.
Ugyanazt akarta, amit a zeneiskola létrehozói, hogy előtérbe kerüljenek azok az örök értékek, melyek részét képezik éltünknek, bárhol is éljünk a nagyvilágban. Hogy az igazság, ami minden művészetben – különösen a zenében – ezernyi színben mutatkozik meg, képessé tegyen bennünket arra, hogy egyetértésre jussunk. Mint gondolkodó, és játszani tudó ember, kultúrát teremtett maga köré. A mai harmincasok közül sokan emlékezhetnek a Hétszínvirág zenei napokon tartott lendületes, továbbmutató gondolataira. Úgy értékelte a legdöcögőbb kisiskolást is, hogy megérthette belőle minden diák: érdemes a zenével foglalkozni.
Súlyos betegsége ellenére még az idén áprilisban megrendezett Hétszínvirág zenei napon – mai nevén Fiatal Muzsikusok Nagymarosi Találkozója – a 2 órás műsort végighallgatta. Bátorította mind a szervezőket, mind a zenélő gyerekeket arra, hogy ezt a hagyományt folytatni kell, hisz kitűnő lehetőség a térség kis zenészeinek a bemutatkozásra.
Mindig ment, és tette a dolgát. Kivételes műveltségét, hatalmas munkabírását, rendíthetetlenségét és tiszta szavait mindannyian csodáltuk.
„Emlékezetünkben igaznak őrizzük,
míg a földi létben járunk,(…)
hitte, munkája nemes,
vitte a lámpást
ment a göröngyös úton,
min menni érdemes.”
Végvári Györgyi
Kovács Kálmánné 1943-2014
A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola elvégzése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zongoratanárként diplomázott.
Zongoratanítását Vácott kezdte, majd Budapesten folytatta. Minden alkalmat megragadott, hogy fejlessze tudását. Remek tanárnak tartották. Később, a tanítás mellett a Fővárosi Pedagógiai Intézet gyakorlatvezetője lett, majd a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnökhelyettese lett.
Évekig volt a VI. kerületi Tóth Aladár Zeneiskola Igazgatója.
Az egész országban ismerték kiváló szakmai tevékenységét, tisztelték és elismerték hatalmas rutinját, munkáját. Közvetlenségét jól mutatja, hogy kollégái, beosztottjai, sőt, még a tanítványai is “Babszinak” szólították. Még 2014-ben is zsűrizett több zenei versenyen, év végi vizsgákon.
2007-től Nagymaroson élt.
Kitüntetései:
- Németh László-díj 1994.
- Pedagógus “Magyar Művészetoktatásért” szolgálati emlékérem, 2000.
- Kiemelkedő tevékenysége elismeréseként a Pedagógiai Intézet „Főváros Zeneoktatásért” díja 2001.
- A Magyar Köztársaság Oktatási Minisztere Kiss Árpád-díjat adományozott neki 2002-ben.
- Artisjus Zenei Alapítvány díj 2007.
- A magyar művészeti nevelés-oktatás terén kifejtett több évtizedes, kiemelkedő színvonalú, és eredményes munkájáért a Magyar Zeneiskolák Szövetségének “Magyar Művészetoktatásért” díja 2009.
- A Magyar Köztársaság Nemzeti Erőforrás Minisztériuma életmű díja, az Eötvös József-díj 2011.
- A VI. kerületi Tóth Aladár Zeneiskola Örökös Tiszteletbeli Igazgatója kitüntető címet nyerte el 2014-ben.