“Rossz hírt hozok: az ittléte véget ért.
Egy hírt hozok: örömmel, jó szívvel élt.
Jó hírt hozok: egy nap fénybe öltözött, szívünkbe átköltözött!”
Szokolya gyászol. Gyászolja Grauszmann Ferencet, mindenki Feri bácsiját, aki nemzedékeket tanított matematikára, akit mindig jókedvűnek láttunk, és jó barátnak ismertünk, aki igaz magyar szívvel vezényelte a Dalárdát, és akiről mindenkinek van egy-két kedves emléke. Beletörődve a megváltoztathatatlanba, búcsúzunk Tőle mi is.
A nálam avatottabbak fogják méltatni munkásságát, ismertetik majd gazdag életpályáját. Nemcsak a tanteremben nevelt és tanított, hanem az utcán, a vonaton, az erdőn, a mezőn, a színházban, az ünnepségen és séta közben is. Igazi lámpás volt. A hozzá hasonló pedagógusok értettek mindenhez, mint az igazi polihisztorok. Minden cselekedete arról szólt, hogy: kövesd a jó példát!
Évtizedekkel ezelőtt tiszteletbeli kismarosinak választották, és Feri bácsi ezt is komolyan vette. Minden nagy ünnepen, megmozduláson itt volt velünk. Hiányozni fog. Emlékét szeretettel megőrizzük, nyugodjon békében!
Végvári Györgyi
[su_youtube_advanced url=”https://www.youtube.com/watch?v=CP9mQYNm3H0#t=18″ theme=”light”]fg[/su_youtube_advanced]
