Veszélyes dolog a köd, különösen kora reggel, amikor szeretnéd tisztán látni a téged körülölelő világot. Homály fedi a kristálykontúrokat, a faágak hegyét, a háztetők égbekiáltását. Nemlétezést idéz a létezés helyére, távolinak tűnik a közeli, és közelivé válik a messzi. Sejtelmes mivolta időutazásra invitál – lassan hömpölyög, Duna-szerűsége sűríti a belélegzett levegőt.
Fotók: Kovács Gabriella
Kapálódzol, menekülnél, de nincs hová. Kosárba gyűjtenéd a fénynyalábokat, csak azért, hogy szétáradjon a meleg, mely a ködben vízcseppekké alakul át és lecsurog a fák kérgén, a madarak tollán, de hiába. A Nap felszárítja, eloszlatja, és mire igazán elvesznél, fellélegezhetsz. Széttekintesz, és látsz. Legalábbis, azt hiszed.
