Évek óta járok az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület tagjaival kirándulni. Fő céljuk, hogy Magyaroszágon a lengyel, Lengyelországban a magyar emlékek előtt tisztelegjenek azok a hősök, neves történelmi alakok előtt, akik bármit is hozzátettek a két ország barátságához. Sajnos a dunakanyari kirándulásra nem tudtam elmenni, de Bazsóné Megyes Klárának, az egyesület elnökének jóvoltából – aki nyugdíjas könyvtárigazgató Érden – a Kisduna olvasói is megismerkedhetnek szűkebb pátriánk lengyel emlékeivel. A kismarosi lengyel menekültek történetét ismertem, Emmer Margit néni mesélt egyszer róla. De nagyon örülök, hogy szembesülhettem azzal, milyen helyeken fordultak meg lengyelek itt a történelem során, hiszen Klári alaposan körüljárta a témát. Végvári Györgyi
Szeretettel ajánlom tehát írását a májusi kirándulásukról:
Egyesületünk 2015 májusában a Dunakanyarban, illetve az Ipoly-mentén kereste föl a II. világháborús lengyel menekülttáborok helyszíneit, emlékhelyeit. A hajnali indulás után Vácra, a Dunakanyar egyik fővárosába érkeztünk. A rövid sétán emlékeztünk Szent Hedvigre, a Dunakanyar védőszentjére, majd az Eötvös utcai óvoda falán levő emléktáblánál emlékeztünk a lengyel menekültekre, elsősorban a lengyel zsidó gyerekekre, akiknek itt óvodájuk, iskolájuk működött.
Ezután Márianosztrára vezetett az utunk, ahol a pálos atya bemutatta a rendjüket és a templomot: Nagy Lajos királyunk, Szent Hedvig, lengyel királynő emlékére elmondtunk egy imát. Nagybörzsöny Árpád-kori (Szent Istvánnak szentelt) „kistemplomában” Gyócsi Évike várt bennünket, aki nagy szeretettel mutatta be a gyönyörű, románkori templomot!
Vámosmikolán a volt határőrlaktanya falán levő emléktáblánál emlékeztünk ismét a menekültekre, köztük Jan Stolarskira, Grzegorz Lubczyk úr, volt magyarországi lengyel nagykövet apósára, akinek lánya ma is aktívan feldolgozza a magyar emlékhelyeket. Párkányban a Sobieski-emlékműnél találkoztunk Dániel Erzsébettel, a Limes-Anavum Regionális Honismereti Társulás elnökével. Az ő szervezetüknek köszönhető, hogy most áll egy emlékhely az 1683. évi párkányi csata hősei, kiemelten Jan Sobieski tiszteletére. A szobor körül tulajdonképpen kialakult egy lengyel emlékhely – az egyik emlékkövön Andrzej Przewoznik, a szobor felállításának támogatójára is emlékeznek. (AP a szmolenszki katasztrófában hunyt el.) De a 2. világháborús lengyel menekültekre is szól a megemlékezés – és mi is emlékeztünk az összes olyan lengyelre, akik összekötnek bennünket!
Az Esztergomot és Párkányt 2001 óta (ismét) összekötő hídon átmentünk az első magyar királyi székhelyre, ahol a szálláshelyünk is volt. (Szalma –panzió).
A második napon megkoszorúztuk az esztergomi Sobieski-emlékművet is – majd a várba, a bazilikába vezető úton érintettük a Balassi-emléktáblát, illetve Dr. Etter Jenő polgármester emléktábláját. Utóbbiról néhány szót: az előző napi sétán többen megtalálták a táblát, és fölhívták rá a figyelmet! Mikor oda érkeztünk, és elolvastuk a szöveget, rögtön elkészítettünk egy kis megemlékező táblácskát. Másnap kaptunk a családtól egy köszönő levelet, hogy mennyire jól esett nekik a mi kis megemlékezési jelünk, mert eddig sokszor fájdalmas, negatív események fűződtek az emléktáblához. (a nemzeti szalag, koszorú leszedése stb.) Azt gondolom, ez az apró figyelmesség nekik (és nekünk is) felejthetetlen élmény volt!
Esztergomban a csapat egyik része a Bazilikában szentmisén vett részt, másik része pedig a felújított vármúzeumot látogatta meg: mindkettő fantasztikus élmény volt!
Ezt követően a dömösi templom oldalában levő emléktáblánál mondtunk el egy imát a lengyel menekültek és a befogadóik emlékére, majd a prépostsági altemplomban gondoltuk végig az Árpád-házi királyok történetét.
A dunabogdányi fenséges közös ebéd (Forgó étterem) után Leányfalun találkoztunk Adorján András alpolgármesterrel ás Bedő Szilvia könyvtáros-helytörténésszel. Ők ránk szentelték a vasárnap délutánjukat, bemutatták a falut, illetve a lengyel menekültek sorsát, emlékhelyét a Szent Anna templomban.
Összességében a két nap alatt képet kaptunk a lengyel menekültek sorsáról a Dunakanyarban, illetve az Ipoly-mentén. A Duna bal, majd jobb partját végig jártuk, érintettük az Ipolyt, így elmondhatjuk, hogy a menekülttáboroknak ezt a részét is föltérképeztük.
A magyarországi utak során lassan teljessé válik a kép: bejártuk Dél-Magyarország, Somogy, Zala, Veszprém, Vas, Győr, Komárom megye emlékhelyeit, de a Zemplént, a Bodrogmentét is az eddigi útjainkon. Még vannak föltáratlan területek, de ezeket is meg fogjuk ismerni!
