Elfogult beszámoló a 100 éves nagymarosi iskola ünnepéről

0
314

Nem tisztem minden eseményt részletesen megemlíteni a nagymarosi iskola centenáriumi ünnepéről. Megteszik biztosan helyettem mások, most saját benyomásaimat szeretném megosztani a Kisduna olvasóival. A válogatásom szubjektív, elnézést azoktól, akiket nem említettem, a helyi újság ezt biztosan pótolja.
Előrebocsájtom: elfogult leszek. Nagy kedvencem a 100 éves iskola, örültem, hogy ilyen ünnepségsorozattal emlékeztek meg a városban a születésnapjáról. A számtalan program élettel töltötte meg az épületet, a rendezvények során minden érdeklődő találhatott magának tetsző programot.
Nézzük csak!
Az Erkel Gyula Művészeti Iskola magánének-szakosai a Varázsfuvolát adták elő. Láttuk-hallottuk már Mozart remekművét többször, több helyen, de az előadás azért volt számunkra izgalmas, mert két nagymarosi fiatal játszott benne. Horváth Toni Papageno szerepében sziporkázott, Sárog Noémi pedig az ő kedves Papagénáját játszotta. A hazai közönség mindig sokszorosan hálás az ismerős előadóknak, ők pedig láthatóan fürödtek a sikerben.

 

Horváth Toni és Sárog Noémi, azaz Papagéno és PapagénaKép: Erkel Gyula Művészeti Iskola

Másnap jubileumi rajzkiállítás fogadta az ünneplő közösséget. A „Miénk a színpad” előadásra nem lehet mást mondani: ütős volt. Külön kiemelném Maurer Máté japán versmondását, minden poén bejött neki. A „Tízperces tánc” idején nyüzsgött a színpad, látszott, hogy a gyerekek legalább úgy élvezik az előadást, mint a közönség. Hát még a „Templom egerei”együttes! Régi nevek a nagymarosi gitáros-múltból: Horváth Tonó, Heincz Tamás, Heincz Karesz, Cine és a többiek… Boldog születésnapot! – énekelte velük a közönség is. Az ötvenes évekt a nyugdíjasokból álló Mókus őrs idézte fel, nem kis derültséget okozva.  A Nyitott iskola éjszakája ezután kezdődött: itt látszott meg igazán, hogy mennyi kreatív ötlet nyomán született meg ez az este. A sporttól kezdve a kiállításokig, a vetélkedőkön át, időkapszula elhelyezésén keresztül a „Kis éji zenéig” felsorolni is sok volna, amit kitaláltak az iskola tanárai. A siker nem is maradt el: telt ház volt, mostani és régi tanítványok, szülők, nagyszülők együtt játszottak, sportoltak, zenéltek, beszélgettek, örülve a találkozásoknak. Nagy várakozás előzte meg az úgynevezett „cup-songot” is – sose hallottam előtte róla, de ahogyan ez a rengeteg diák egyszerre énekelt és a poharával ütemesen kísérte a dalt, óriási élmény volt a hallgatóságnak.

a rajzpályázat nyertesei, a kiállítás főfalán

Kép: Nagy Zsolt

miénk a színpad.jpg7

Kép: Nagy Zsolt

Maurer MátéKép: Nagy Zsolt

feldolgoztuk  a cup song dalt isKép: Nagy Zsolt

Másnap,  a művészeti iskola bemutatkozása során  csak az ütősök okoztak meglepetést, de csak azért, mert őket még nem hallottam. A táncosok, zenészek a szokásos magas színvonalon adták elő produkcióikat, leckét adva nekünk az együtt-muzsikálásból – valóságos és átvitt értelemben egyaránt. Ott a színpadon semmi nem működhet úgy, hogy nem figyelsz a másikra, hogy nem veszed fel a ritmust, és nem azon a hangon szólsz, ahogyan kell, vagy nem úgy lépsz, ahogy azt a koreográfia megkívánja. Így teremtődik meg az összhang. Még akkor is, ha nem mindenki egyformán tehetséges – egytől egyig tehetnek a siker érdekében, ha az akarat megvan bennük.

Bravó, kedves 100 éves!!!Így, a Pedagógusnap közeledtével kicsit elgondolkozhatunk azon is, hogy mennyi munka állhat egy ilyen születésnap  megszervezése mögött. Köszönöm  az élményt tanárnak, szülőnek, diáknak, támogatóknak egyaránt, örültem, hogy részese lehettem. Hosszú ideig meríthet ebből a három napból egész Nagymaros.
Végvári Györgyi

A további fotókat a művelődési ház Facebook-oldaláról másoltam ki. A fotókat Melisek Szilvia, Szigeti-Benedek Gabriella és Grexa Miklós készítette.

Templom egerei Palotás Mókus őrs Időkapszula ESti foci