Fiatal, energikus, határozott és céltudatos. A nagymarosi általános iskola és a váci piarista gimnázium volt diákja. Novemberben már két kisfiú édesapja. Lakcímkártyáján Nagymaros szerepel, nem véletlenül. Lapunk távol tartja magát a nagypolitikától, most mégis kivételt teszünk: ritka alkalom, amikor földinkből parlamenti képviselő válik. Amellett, hogy terveiről faggatjuk, be szeretnénk mutatni, milyen út vezetett idáig. Beszélgetés Hollik István országgyűlési képviselővel.
Kisduna Újság: Kedves István, először is sok szeretettel gratulálok, mind az olvasók, mind a magam nevében. Mesélj nekünk arról, hogy mennyire volt természetes, hogy a munkahelyed az Országháza lett? Volt ennek előzménye? Esetleg családi indíttatása?
Hollik István: Két okot tudok említeni: egyrészt a családomban hagyománya van a közéleti érdeklődésnek. Másrészt szüleim, de főleg édesanyám – aki azon kívül, hogy háziorvos volt évtizedekig Nagymaroson – közösségépítő emberek voltak. Mivel hiszem, hogy a politika a közösség szolgálatáról szól, ebben szüleim példaként álltak előttem.
Tehát nem hirtelen felindulásból választottam pályát. Emlékszem, a gimnáziumi felvételi lapomon a “Mi leszel, ha nagy leszel?” típusú kérdésre, már a politikus volt a válaszom.
KD: Mondj valamit a családi hátteredről is, hátha valaki nem ismeri!
HI: Egészen kis gyerek voltam, amikor Nagymarosra költöztünk, mint említettem édesanyám hivatása ide kötött bennünket. Itt jártunk iskolába, a családunk itt vert gyökeret – szüleimmel, testvéreimmel, Andrással, Mártonnal és Erzsébettel. Családomat is a politikának köszönhetem, hiszen a feleségemet egy közösségi rendezvényen ismertem meg. Nemsokára tovább gyarapodunk, novemberben fog megszületni a második kisfiunk.
KD: Mit jelent neked a politika?
A politikát, a közös dolgainkkal való foglalkozást alapvetően közösségi műfajnak tekintem. A politikus dolga, hogy elérje: egy közösség úgy élhessen, ahogy ő akarja és mindenki megtalálhassa benne a helyét és a boldogulását. Ehhez az kell, hogy mindig megkérdezzük a közösség tagjainak véleményét.
KD: Vajon egy fiatal politikus feladatát kijelölik, vagy maga választja meg, hogy mivel szeretne foglalkozni?
HI: Is-is. Most elsősorban a Fidesz-KDNP pártszövetség kommunikációs feladataiban veszek részt. De természetesen van választott feladatom is. A Dunakanyar az otthonom, ezért elsősorban az itt élő embereknek szeretnék segíteni, Harrach Péterrel együttműködve. Ezen kívül fontosnak tartom még kortársaim, a fiatalok képviseletét.
KD. A Dunakanyar bennünket különösen érint és érdekel. Hallhatnánk erről valamit?
HI: Szívügyem a Dunakanyar. Először is tisztáznunk kell, ki mit ért Dunakanyar alatt. Van, akinek még Szentendre is az. Én úgy gondolom, hogy nekünk, akik itt élünk a Zebegénytől Vácig terjedő tájat vagy vidéket és a nagyjából egységes múlttal rendelkező településeket jelenti. Ez a térség nemcsak földrajzilag, hanem gazdaságilag is összekapcsolódik, de az itt élő emberek is jól ismerik egymást.
Akik itt élünk tudjuk, hogy milyen páratlan szépségű vidék ez. Ahogy azt is sokan gondoljuk, hogy közös tervekkel és együttműködéssel sokkal többet ki tudnánk hozni a Dunakanyarból. Nem gondolom, hogy Szentendréhez hasonlóan hömpölygő turistaáradatra vágynánk. Abban viszont biztos vagyok, hogy minőségi szolgáltatásokkal és települések szorosabb együttműködésével sokkal több embernek tudnánk megmutatni milyen szép és kivételes helyen élünk.
KD: Ne hagyjuk elmenni magunk mellett a fiatalság problémáit sem, hiszen elég vészjóslóak a hírek. Lehet-e, van-e üzeneted ennek a korosztálynak?
HI: A legfontosabb üzenetem az, hogy a fiatalok számíthatnak ránk. Mi azért dolgozunk, hogy Magyarország olyan ország legyen, melyben minden fiatal biztonságot, lehetőségeket és boldogulást nyújtó otthonra találhat. Szeretném, ha a közeljövőben olyan kormányzati programok indulhatnának, melyek a fiatalok két legfontosabb problémájára, a létbizonytalanságra és a céltalanságra ad választ. Ott kell például kezdenünk, hogy példaképeket viszünk el a fiatalokhoz. Ők motivációt és célt adhatnak a fiataloknak és megmutathatják, hogy kitartó munkával lehet itthon is boldogulni. Nemcsak az ő példájuk, hanem az enyém is bizonyítja: ha világos a cél, és van kellő elhivatottság, akkor meg lehet csinálni!
KD: Rövid interjúnk alatt is kiderült, hogy a most kapott feladatod nagyon motivál és mai szóval magas fordulatszámon „pörögsz”. Honnan merítesz mindehhez energiát?
HI: A családommal és a barátaimmal töltött idő mindig feltölt. Emellett sok erőt ad az is, ha tudok segíteni azoknak, akik hozzám fordulnak.
Kedves István, köszönjük az interjút, kívánjuk, hogy kezdeti lendület tartós maradjon. Nagyon örülünk annak, hogy szűkebb pátriánkkal kapcsolatosan terveid vannak, bízunk abban, hogy ehhez a munkádhoz segítséget is kapsz. Az itt élőktől éppúgy, mint hitünk szerint a Gondviselőtől.
Végvári Györgyi
Az interjú közben készült fotók: Aradi Szilveszter