Emese és Ferkó háza
A ház Kismaroson, a Kossuth Lajos utcán
A házzal régóta szemeztem. Nagyon tetszett, hogy érzékelhető volt a külső szemlélő számára is, hogy a benne lakók törekednek nemcsak a szépre, hanem a hagyományok és az értékek őrzésére is. Amikor pedig megláttam Borika rajzait a neten, kíváncsi lettem: ugyan milyen lehet ez a család, amely nem olyan régen telepedett le a faluban, és ilyen szeme van a szépre.
Szerencsés Borika (8 éves) rajzai
Zirig Emesével és Gajdó Ferkóval beszélgettem minderről. Emese csallóközi lány, szülei ma is Dunaszerdahelyen élnek. Évek óta logopédus a kismarosi iskolában és óvodában, így biztosan sokan ismerik őt. Ferkó még messzebbről jött: ő Sepsiszentgyörgyről érkezett, eredeti foglalkozása grafikus, – de asztalosként és ácsként is vállal munkát. Régóta élnek Magyarországon, és az, hogy itt telepedtek le, abban nagy szerepe volt a Dunának is. Két olyan ember, akik a kisebbségi létet őrzik minden mozdulatukban és szokásaikban, és akik úgy vigyáznak a hagyományaikra, mint közülünk kevesen. Az ügyes kezük, és a fantáziájuk elképesztő otthont varázsolt a Kossuth utca felső sorára éppen a templom alá.
A konyha a cserépkályhával
Az épületet erősen lelakott állapotban vették meg, 2 hónapig csak a lomot szállíttatták és bontottak. Ráadásul a természeti erők sem kímélték őket, az udvari támfal a befejezetlensége miatt átázott, és a pince oldalfalát kinyomta. Ennek felújítása hamarosan megkezdődik.
A kis ház történetére ők maguk is kíváncsiak voltak. Kik éltek benne, mivel foglalkoztak, melyik helyiséget mire használták? Ahogy a sváb házak funkcióit ismerjük, nem sokat változtattak a régi elrendezésen.
Az udvar felé néző ablak
A régi porták a korra jellemző hosszú házak voltak, az udvar felé nyitott verandával (gang). Pontos nyomai a sváb rendszeretetnek, a gondos gazdálkodásnak és előrelátásnak. Hogy ismét a régi – eredeti állapotát hozzák vissza, kinyitották a gangot, ami tavasszal visszakapja az áttört fa díszítéssel ellátott oszlopsort is, amilyen eredetileg lehetett. Fotó alapján rekonstruálták.
Részlet a nappaliból
Emese és Ferkó házában is mindennek megvan a maga helye. A berendezés maga a házigazda keze munkáját dicséri, a szépítészet, a fantasztikus mozaikok, a függönyök, takarók, pedig a háziasszonyét. De már a falon megtalálhatjuk Borika rajzait, és ki tudja még mitől és kitől szépülhet az otthon – hiszen még bőven van mit csinálniuk. Mindenesetre gyönyörű cserépkályha adta a meleget, a fazékban főtt az illatos húsleves, és ott gőgicsélt köztünk a legkisebb királyfi, Áron. A többiek – a két nagyfiú Bence és Ábel, a két kislány Borika és Pannika – iskolában, óvodában.
Bejárat a házi áldással
Fürdőszoba, mozaikkal
Szekrény
Komód
Annyi mindenről beszéltünk, és annyi mindenről kellett volna még beszélgetnünk, hogy három nap sem lett volna hozzá elég. Azt viszont elhatározták, hogy a közeljövőben a művelődési házban rendezendő kiállításhoz összeszedik a meglévő – közszemlére való – alkotásaikat. Reméljük, mások is ötleteket meríthetnek belőlük, és rácsodálkozhatnak, hogy mit lehet kihozni szinte a semmiből, ha van hozzá az embernek istenáldotta tehetsége. (munkájukat nyomon követhetjük itt: www.hazafan.hu)
Aki nem hiszi, járjon utána…Egyébként meg beszéljenek a szavak helyett a képek.
A galéria végén Emese és Ferkó mesejátszótér-terve. Nemcsak elképzelték, hanem meg is valósították Ozorán.
Ugye milyen szép lenne itt Kismaroson is hasonló?
Végvári Györgyi
A fotókat Gajdó Ferenc készítette
Az ozorai égig érő paszuly