Perdülj, fordulj…

0
879

Beszélgetés Borz Bertával, a Fényecske Gyerektánccsoport vezetőjével

Sudár lánykák és táncos lábú fiúk ropják szerdánként a művelődési házban. A próbák vezetője Borz Berta, maga is táncolt 20 évig a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttesben. Aki pedig a Lanner Kvartett zenés vendégségeit élvezte akár egyszer is Kismaroson, annak valamiképp biztos a fülébe jutott már: ezeknek a délutánoknak a szervezője is Berta volt. Az eltervezett beszélgetést azonban ki kellett bővíteni néhány lakáskultúrával foglalkozó mondattal is: barátságosan  berendezett otthont alakított ki magának Berta, ráadásul a legtöbb dolog saját kezűleg készült.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA 

A Fényecskékkel

Mióta élsz Kismaroson? Miért pont ide költöztetek?

 Az apropót az adta, hogy nővéremék pár évvel ezelőtt Kismaroson telepedtek le. S mikor Édesanyámnak lehetősége adódott, eladva a fővárosi lakását, úgy döntött, hogy ő is szívesen élne ebben a faluban, így építkezésbe kezdett. Én a ház tervezési folyamata közben döntöttem úgy, hogy a családom közelében szeretnék maradni, s magam is kiköltözöm, így kezdtünk bele 3 évvel ezelőtt a kétlakásos házunk építésébe. Sok vívódás előzte meg ezt a döntést, de tudtam magamról, hogy nem vagyok magányos farkas, szükségem van a többiekre. Végül 2013 decemberében költöztünk be.

Egészen különleges miliőben élsz. Már belépéskor látszik, hogy egyedi ötletek és tudatos elgondolások tették izgalmassá a lakóteret. Honnan merítettél?

Bár hosszú tervezési folyamat előzte meg a ház felépülését, az építkezés nagyon rövid ideig – májustól decemberig – tartott. A saját lakásomban a fő szakipari munkákon kívül mindent magam csináltam, néha Édesapám segítségével. A padlózástól a festésig, a teraszon át az előszobáig mindent meg tudtam csinálni saját kivitelezésben. Annak pedig, hogy a dekorációt is többnyire festéssel oldottam meg, elsősorban anyagi okai voltak.Volt kitől örökölnöm ezt a tudást: apai nagymamám népi iparművész volt.

DSC_0799

DSC_0798

Faldekorációk  lakásban


Hogyan kapcsolódtál a néptáncosok világába?

4-5 éves lehettem, amikor szüleim elvittek a nagykállói Téka táborba. Innen egyenes út vezetett az Erkel Ferenc Néptáncegyüttesbe, ahol már elsős koromtól táncoltam. 10 évesen kerültem a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttesbe, ahol összesen 20 évet töltöttem, szinte a második családomnak tekintettem őket. Nagyon korán, 13 évesen már a felnőttek közt táncolhattam. Én voltam a kicsi, akit vigyázni, óvni és persze nevelni kellett, no nyilván nem csak arra, amire a szüleim tanítottak…én pedig rengeteget tanultam tőlük.

Hálás vagyok ezekért az évekért az igazi családomnak is, hiszen akkoriban mindent az én fellépéseimhez igazítottak, még a nővéreim is hozzám alkalmazkodva szervezhették csak saját programjaikat. Mindemellett persze az iskolában is helyt kellett állnom, ezért céltudatosan szerveztem úgy az időmet, hogy a próbákról és a fellépésekről soha ne hiányozzak.

Mi a helyzet a kismarosi Fényecskékkel?

Lassan két éve vettem át az együttes felső tagozatos csoportját. Nem indult könnyen a munkánk, mert elég nehezen engedték el a gyerekek korábbi tanárukat, Nagy Izabellát, de pár hónap alatt végül sikerült összebarátkoznunk. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy igazi együttessé kovácsolódjanak, bár kétségtelenül nehéz a fiataloknak megszokni az én elvárásaimat. A legnehezebb azt megérteni, hogy óriási különbség van egy délutáni néptánc-szakkör és egy komolyan működő táncegyüttes között. Pedig az együttes így működik: akkor tudunk majd nagyobb eredményeket elérni, és országos, vagy akár nemzetközi szintű rendezvényeken részt venni, ha a próbateremben minden erőnket meghaladva dolgozunk. Szükség van a technikai képzésre és a stílusgyakorlatokra is, nem csak a koreográfiák tanulására. Ezt persze ahogy annak idején én sem, a mai gyerekek sem nagyon szeretik. Pedig nem elég egy tánclépést ritmikailag megfelelően eltáncolni, hanem hozzá kell tenni az egyes tájegységek sajátos stílusjegyét is, amitől olyanná válik a tánc, ahonnét való. A somogyi somogyivá, a szatmári pedig szatmárivá. Bízom benne, hogy idővel megértik majd ennek a szükségszerűségét is. Szerencsére nagyon komolyan folyik ma az országban a néptáncoktatás, és rengeteg szinte profi szintű amatőr gyermek- és felnőtt táncegyüttes működik. Ha fel akarjuk venni a versenyt, úgy sokkal komolyabban kell venni a munkát. Nos, azt hiszem, hogy ebben a döntési folyamatban vagyunk jelenleg…

Nagy örömömre ebben az évben visszatért néhány fiú is közénk, úgyhogy reménykedem abban, hogy erős közösséget tudok belőlük kovácsolni.

_MG_6729

Próba a kismarosi művelődési házban

 _MG_6807

Úgy tudom, nemrég nagy változások történtek az életedben, már ami a munkahelyet illeti.

Hét és fél évig voltam a Magyar Nemzeti Táncegyüttes (volt Honvéd Táncszínház) táncszínházi menedzsere, a napokban búcsúzom az Együttestől. Munkám során az én feladatom volt a műsorszervezés, a hazai és nemzetközi turnék előkészítése és lebonyolítása, valamint a pályázatírás is. Most jutottam oda, hogy a saját utamat szeretném járni. Nem szakadok el sem a tánctól, sem a szervezéstől, hiszen ebben éltem ezidáig, a kapcsolati tőkém itt a leggazdagabb. Így a jövőben elsősorban a tanítás és zenei menedzsment lesz az irány, szeretnék létrehozni egy saját produkciós irodát. Az elmúlt hetekben egyre többen kerestek meg, hogy segítsem őket a pályázatírásban és műsorszervezésben, én pedig örömmel segíteném a művészeti tevékenységüket, ha tudom. Természetesen örömmel hoznám őket Kismarosra is, akár csak a Lanner Kvartettet, így most ehhez is keresem a jövőbeni lehetőségeket.

Milyen fantáziát látsz Kismaros kulturális életében?

Rengeteg tervem van, még érlelődik bennem sok minden. Olyan dolgokkal szeretnék kirukkolni, amelyek a művelődési ház mellett is működnek, olyan kulturális csemegéket, amik az ország többi részéből is vonzzák ide az embereket. Azt látom, hogy itt igény van minőségi színvonalra, a kultúra fontos szerepet tölt be a falu életében. Egy biztos: ilyen vagy olyan formában azt a közösséget is szeretném szolgálni, amiben a mindennapjaimat élem.

barrio_150206_3

 Tangó

Mindezeket átgondolva van-e valami üzeneted az itt élők, a fiatalok, a szülők, a zene- és a táncszerető emberek számára?

Hiszek abban, hogy mindennél fontosabb megismerni a saját gyökereinket, hagyományainkat.Mint ahogy egy idegen kultúrát is akkor tudunk csak igazán megérteni, ha figyeljük az ott élők beszédét, hallgatjuk zenéjüket és látjuk a mozgásukat, úgy a saját népünkhöz is akkor fogunk igazán tartozni, ha hajlandóak vagyunk megismerni azt a világon egyedülálló zenei- és tánckultúrát, amit őseink hagytak ránk. Óriási kincs, ne hagyjuk elveszni.

Bartók55 575

A Bartók Táncegyüttesben

Bartók55 554

Képek: a kismarosi próbán Ungi Dániel fotózott, a többi Berta válogatása a saját képeiből