Bizonyára többen hallottak a Kis háziasszony-tábor sikeréről, melynek vezetője Dervalics Gábor szakácsmester volt. A tábor végére kiderült, hogy Gábor szívesen mutatja meg a réteshúzás fortélyait is az érdeklődőknek, aztán egyik hétfőn este hatalmas tál rétesek sültek néhány család konyhájában. Békebeli illatokkal telt meg a lakás, sűrűn felemlegettük a híres sütő-nagymamákat.
Készül a rétes 1.
Kíváncsivá tett, hogyan is jut el egy szakács arra az elhatározásra, hogy a tudás átadására gondoljon, és ne arra, hogy a főzéstudománnyal a lehető legtöbb pénzt keresse, vagy hogy jónevű éttermet működtessen.
Kisduna: Kedves Gábor, hogyan indult a pályája?
Dervalics Gábor: Nagy tervekkel indultam az elején. Élmény volt a főzés, jól estek a vendégek és a vendéglátós szakemberek dicsérő szavai. Egy idő után azonban belefáradtam abba, hogy állandó ütközőpont voltam a szakhatóság és az üzletvezetők között. Úgy találtam, sok a felesleges szabály, amelyek inkább gátoltak a munkában, mint segítettek.
KD: Akkor lépett is tovább?
DG: Igen. Jött külföld, Németország, Ausztria, de egy idő után rá kellett jönnöm, ott sem rám szabták a kabátot. Ezután évekig panzióként üzemelő malomban találtam munkát. Érdekes, hogy a mai napig időnként megtalálnak a régi vendégek.
Készül a rétes 2.
KD: Most mégsem éttermi szakács. Mi történt?
DG: Gondoltam egy igazán nagyot, földet vásároltam, életmódot váltottam. A tanyán élve lehullott rólam minden sallang, azzá váltam, aki valójában vagyok. A csend és a magára-utaltság segített abban, hogy rájöjjek arra, amit csak sejtettem, de egy idő után nagyon is bizonyossággá vált: a természet rendjét érdemes követni. Nem a technikai csodák segítenek az élet dolgait rendbe tenni, hanem mindaz a bőség és jóság, amit felfedezhetünk magunk körül.
KD: Ez kitűnt akkor is, amikor a gyerekekkel főzőcskézett.
DG: Ezért is volt számomra fantasztikus élmény a velük való foglalkozás. Újra megfogott a közösségi főzés élménye, életemet ebbe az irányba szeretném terelni. Főzőiskola, régi paraszti ételekkel, gyors ételek, háziasszonyi praktikák, egyszerű fogások – talán ebből a kínálatból sokan érdeklődnek majd azok, akik úgy gondolják, hogy a terített asztal hozza össze a családot, akár kicsi, akár nagy. Még az is megfordult a fejemben, hogy „a szakács házhoz megy”: egy-egy nagyobb családi ünnepen segítek elkészíteni a menüsort, bízom abban, hogy javaslataimmal emlékezetessé tehetem az összejöveteleket.
Kis háziasszonyok között: kép Néder Katalin
Jó két órán keresztül faggattam. Úgy tűnt a végére, hogy egy remekül főző filozófussal beszélgettem. Vagy egy kitűnő szakáccsal, aki filozofál? Nem tudom: de egy biztos, Gábor boldogan ötvözi az érzéseit a főzési tudományával, és mint tudjuk, ebből csak jó sülhet ki.
Ugye ismerik a mondást, hogy aki szeret, az etet?
Fotók: Aradi Szilveszter
vgy
