Vitathatatlan, hogy az elmúlt évek verőcei télűző felvonulásai mindig simán megütötték azt a színvonalat, ami miatt érdemes volt részt venni rajtuk, de az idei talán az eddigieket is überelte.
Ugyebár igencsak megosztja a közvéleményt a 2024-es olimpiai játékok magyarországi megrendezésének lehetősége. Verőce azonban már az idén sem cicózott: mindenkit megelőzve fogta magát, a polgármester úr áldásával költségvetett, szervezett, majd lebonyolított.
No nem egészen olimpiát, de majdnem azt. All in piát.
A nélkülözhetetlen lángot a malacperzselő biztosította, amely eszköz a későbbiekben rendeltetésszerű használatra is hivatottá vált. Ami pedig a sportolókat illeti, mindannyian igazán kitettek magukért. Bosszú Katinkától kezdve a szinkronúszókon át, egészen a karatésokig mindenki, kortól, nemtől, vallástól és bármi egyébtől függetlenül. Hogy a pálinka és a forralt bor mennyiben számít doppingszernek, nem tudjuk, mindenesetre a világhálóval felszerelt kommunikációs központ mélyen hallgatott az esetleges oda- és visszaélésekről.
A rendkívüli, kacagtató izgalmakat tartogató allinpiai számokat követően a már hagyománnyá vált asszonycipelő verseny edzette tovább a drukkerek hangszálait. A szökőkútnál a Kék Duna keringővel folytathatták a bemelegítést a táncoslábúak, hogy aztán a délután záróhelyszínén rophassák tovább.
Lenn a parton ugyanis táncház vette kezdetét, és míg a már előzőleg jobblétre szenderült sertés elindult az emberi gyomrok felé vezető fűszeres úton, a hatalmas máglyát is sikerült lángra lobbantani.
Nagy köszönet a szervezőknek és annak lelkes kis csapatnak, akik évről évre hajlandóak komikus színészekké változni, hogy a verőcei publikumot megnevettessék!
Ha a telet egyelőre nem is sikerült elűzni, a januári hidegben, zajló Duna mellett mégiscsak létrejött valami igazán emberi, valami ősidőket idéző közös jelenidő.
Az allinpia képei: