A nyelvtudás hiánya nem előnyös annak, aki külföldön is szeret túrázni. Erről sokat tudok mesélni, de semmiképpen sem vagyok büszke arra, hogy ezek a kínos élmények épp velem estek meg.
Első történetem a magyar nyelvvel, mint a legfontosabbal, kapcsolatos. A nyolcvanas években Nagyirtás-pusztán dolgoztam, kutatómunkán. Kikapcsolódásként, néha átmentünk az ottani turistaházba, hogy ?bekapjunk? valamit, azaz sörözni. Az egyik munkásunk, egy egyszerű észjárású, középkorú ember, aki agglegény volt és fő témája a partnerkeresés volt. Tőlünk kért tanácsot, hogyan ismerkedjen meg egy nővel, aki megtetszik neki. Azt válaszoltuk: egyszerű, odamész hozzá és meghívod egy italra. Ezt megjegyezte, és amikor legközelebb a turistaházba mentünk, ki is próbálta. Egy diákcsapat volt az ivóban, a vezetőjük pedig a pultnál beszélgetett. Barátunk odament a fiatal tanárnőhöz és nemes egyszerűséggel oldalba bökte és így szólt: Kapjon má be valamit!
Az első komolyabb utamon, 1990-ben, egy – a nagymarosi vízlépcsőépítésről hazatérő ? osztrák uszály potyautasaként mentem ki kerékpárommal együtt Melkbe. A hajó személyzete a német ?tudásomat? látva, néhány sikertelen próbálkozást leszámítva, nem kísérletezett a társalgással, csak jelbeszéddel érintkeztünk. Ritka ?beszélgetéseink? a közös szavaink felsorolásában merültek ki, mint például a sufni, hóbli, vagy a winersnicli. De amikor a Wachau-szorosban hajóztunk, egyikük már nem tudta türtőztetni magát. A vadregényes táj és a nemzeti büszkeség hatása alatt, izgatottan, így próbálta megértetni velem, mit látunk, a fölöttünk tornyosuló aggsteini rablólovag-várra mutatva: Dort ist ein Burg? lange, hausen ein Ritter? erblicken ein Schiff?schnell herunter, zapzarapp und zurück!
A múltkori ausztriai utamon szembesültem azzal, hogy előfordulhat probléma a kerékpárral és akkor nem árt, ha az ember meg tudja értetni magát a helyiekkel. (Az csak Szlovákiában fordult velem elő, hogy ? magyarok-lakta vidéken járva ? magyarul próbáltam barátkozni kerékpárosokkal és azt vágták a fejemhez: na Slovenski, pa slovenski= Szlovákiában, csak szlovákul) Felixdorfnál, biciklim végzetes meghibásodása miatt egy szervizt kellett keresnem. Találtam, már ez is kész csoda, elvállalták azonnalra ? hihetetlen, na de 10 euroért, tán részegek? A nyelvtudás hiányát némelyest lehet pótolni mutogatással, szerencsétlen arckifejezés kíséretében, de a kerékpár és a felszerelés milyensége is biztonságérzetet adhat. Nem úgy, mint a nyolcvanas évekbeli Csepelemé, amelynek műszaki megoldásain, még a legöregebb svájci szerelők is meghatódtak, mikor néha betértem a műhelyekbe szerszámért.
Itt abbahagyom és megyek németül tanulni?
