Bolognai spagetti a felsőoktatásban

0
141
bolognai09-02_dsc01149_f-tothszabina

Mi is jut az ember eszébe elsőként, ha Bolognára gondol? Hát a spagetti! A szaftos tészta, ahogy tekeredik kacskaringósan ide-oda, a kusza egyveleg, amit képtelenség lenne kibogozni. 2006. szeptember 1-je óta sajnos a magyar diákoknak más is eszükbe jut Bolognáról: egy – a spagettihez hasonlóan – kicsomózhatatlan, a legtöbb ember számára érthetetlen és homályba vesző felsőoktatási rendszer.
Mi is jut az ember eszébe elsőként, ha Bolognára gondol? Hát a spagetti! A szaftos tészta, ahogy tekeredik kacskaringósan ide-oda, a kusza egyveleg, amit képtelenség lenne kibogozni. 2006. szeptember 1-je óta sajnos a magyar diákoknak más is eszükbe jut Bolognáról: egy – a spagettihez hasonlóan – kicsomózhatatlan, a legtöbb ember számára érthetetlen és homályba vesző felsőoktatási rendszer.

Ez egy ún. ?többciklusú képzés”, amelynek legelső lépcsőfoka az alapképzés; ennek időtartama 6-8 félév. Ezalatt a hallgatók megszerezhetik a szükséges szakmai alapismereteket. Akik ezt elvégzik, friss diplomával a kezükben dönthetnek úgy, hogy megpróbálnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, de folytathatják is tanulmányaikat az ún. mesterképzés során, amelyben elmélyíthetik tudásukat. A mesterképzés 2-4 féléves, ezt követően a legtöbben kikerülnek a munkaerőpiacra, de további tanulmányokra is módot ad a doktori képzés, mely a tudományos fokozat megszerzéséhez jelent felkészülési lehetőséget.

bolognai09-02_dsc01149_f-tothszabina
Fotó: Tóth Szabina

Mindennek célja, hogy a felsőoktatás során szakképzett, gyakorlatias, és a különféle szakterületekre specializálódott diplomások szóródjanak szét a munkaerőpiacon, illetve segít a külföldön való elhelyezkedésben, az egyes ?lépcsőfokok” Magyarországon kívül történő megszerzésében (?egységes Európai Felsőoktatási Térség”). Arról persze már nem szól a fáma, hogy az a szerencsétlen hallgató, akit esetleg nem vesznek fel MA (mester) képzésre (ahová persze szintén felvételizni kell), vagy nincs annyi pénze, hogy a költségtérítéses megoldást válassza, mit is tud kezdeni a BA (alap) képzés során megszerzett diplomájával? Vegyünk pl. egy, a bölcsészettudományi karon, magyar szakon megszerzett BA-s diplomát (ami valójában egy oklevél és egy hozzá csatolt egységes oklevélmelléklet, amely tartalmazza a hallgató tanulmányainak előmenetelét). A legtöbb, amit kezdhetünk vele MA nélkül, egy titkárnői állás valamelyik ismeretlen cég alkalmazottjaként.

6 szak maradt ki mindössze az újításokból; ezek: az orvos, az állatorvos, a gyógyszerész, a fogorvos, a jogász és az építészmérnök; ezeken a szakokon továbbra is ?osztatlan képzésben” vesznek részt a hallgatók; olyan komplex ugyanis az elsajátítandó tananyag, hogy nincsenek megmászható ?lépcsőfokok”.

További ?érdekessége” a Bologna-rendszernek az, ahogyan a pedagógusképzést ?megoldja”. Ahhoz ugyanis, hogy kétszakos tanár legyen valaki, a főszakja, az ún. major mellé szükséges felvennie egy mellékszakot (minor) is. Ezt jóval alacsonyabb óraszámban fogja tanulni, mint a főszakját, de az elvárások ugyanazok a ?minorosokkal”, mint a ?majorosokkal” szemben. Igazságos felosztás ez egy kommunikáció, történelem vagy magyar minoros esetében (bár az ő esetükben sem teljesen), de mi a helyzet azokkal, akik történetesen nyelvszakot merészeltek minorként választani? Hogyan várható el tőlük – akik teszem azt, heti 4-5 nyelvórával rendelkeznek – ugyanaz a tudás, szókincs, kommunikációs készség, mint azoktól, akik 15 vagy több órában tanulják azt? Hiszen pontosan ezen a téren igaz a leginkább, hogy ?gyakorlat teszi a mestert”. Ha nincs rá módja a minorosnak, hogy hallgassa a nyelvet, és beszélje, próbálgassa is azt, nem várható el tőle ugyanaz a szintű tudás, mint attól, akinek megvan a lehetősége arra, hogy megfelelő tapasztalatra tegyen szert. Másrészről pedig furcsán mutat majd az ember diplomájában, hogy ?másfél szakos tanár”…

Az MA-ra való jelentkezésnek ugyanakkor megvannak a maga feltételei – minden szaknak a sajátjai. A Bologna-rendszer persze megadja a lehetőséget mindenki számára, hogy jelentkezzen bármilyen jellegű mesterképzésre (bölcsészettudományi karról akár a műszaki iskolák felé és fordítva), na de, kérdem én, milyen kilátása van a feltételek teljesítésében valakinek, aki addig teljesen más jellegű képzést kapott? Még annak sincs sok esélye átkerülni MA-ra, aki korábban ugyanazt tanulta, csak minorként.

De mi a helyzet, ha a saját szakunkon szeretnénk tovább haladni? Az sem éppen zökkenőmentes. A 3 éves alapképzés során specializációkat, szakirányokat végezhetünk el (ezek általában félévente 3-4 plusz tárgyat jelentenek, pont úgy, mint egy minor szak), s csak ezek elvégzése után van lehetőségünk bekerülni az MA-képzésbe.

Akármilyen ?szépnek” és ?jónak” van feltüntetve a Bologna-rendszer (lásd: ?Új, európai úton a diplomához” és hasonlók), a 2008-as felmérések szerint a felsőoktatás egyre kevésbé nevezhető népszerűnek.

A kilencvenes évek elejéig nem sokan válhattak részeseivé a felsőoktatási rendszernek, később azonban egyre inkább növekedtek az államilag finanszírozott helyek (és persze a költségtérítésesek is), alapítványi és egyházi iskolák tömegesen nyitották meg kapuikat, és a már létező egyetemek is újabb karokkal bővültek. Sőt a 2003/2004-es tanévtől kezdve az ún. kreditrendszer is könnyítette a tanulni vágyók helyzetét. A kredit az a mérőszám, amely egy tantárgy sikeres elvégzése után szerezhető. A kreditrendszerű képzés lehetővé teszi az egyéni tempóban való tanulást, és a félévismétlést is megszünteti, hiszen egy tárgy sikertelen elvégzése után is folytathatjuk tanulmányainkat, a nem megszerzett tárgyakat pedig elvégezhetjük egy későbbi szemeszter során.

A felsőoktatás így tehát ?szárnyra kelt”; a fiatalok és az idősebbek – utóbbiak főleg esti vagy levelező tagozaton – egyaránt elözönlötték az iskolapadokat. A lelkesedés azonban néhány éve egyre inkább csökkenőben van. Hozzá kell tennünk, hogy mindennek hátterében nem demográfiai okok állnak, hiszen kiderült, hogy az érettségizők száma nemhogy csökkenést nem mutat, hanem inkább növekszik. Mi okozhatja akkor ezt a hirtelen érdektelenséget? A közhangulat egyre inkább a felsőoktatás és az új rendszer ellen van. Riasztó cikkek jelennek meg a témában, láthatunk erről készült riportokat, műsorokat, melyek szintén nem adnak megnyugtató válaszokat. A tét pedig igen nagy: a ?gagyi diploma” nem jelent majd túlságosan jövedelmező álláslehetőségeket. Magukon az egyetemeken, főiskolákon sem túl rózsás a hangulat. A hallgatók rivalizálnak egymással, próbálják egymást túlszárnyalni, a másikat pedig hátralökni (lásd: eldugom
az olvasandó könyv egyetlen példányát a könyvtárban, hogy csak az találhassa meg, akivel én jóban vagyok, illetve kidolgozom a vizsgatételeket, de nem adom oda senkinek stb.). Mivel csak a legjobbak mehetnek MA-rá, az a tapasztalatom, hogy ritkán segítik ki egymást az AB-s csoporttársak.

A 3 éves alapképzés során tehát mindazt megtanuljuk, amit azelőtt 5 év alatt sajátítottak el a hallgatók; nem nehéz kitalálni, hogy azt sokkal felületesebben, zanzásítva, de nyugodt lelkiismerettel, hiszen, ami kimaradt, ?majd megtanuljuk az MA során!”. De tényleg így lesz? És mihez kezd majd a munkaerőpiac a frissen végzett MA-diplomásokkal? Nos, megtudjuk majd ezt is 2011-ben! 

Tóth Szabina