Elmenjek egyáltalán szavazni? Van értelme? Uniós pénzből épült a Művelődési Ház. Örülhet az egész falu. De leromboltuk amit más alkotott, a Dunára néző erkélyt, a kovácsoltvas korlátokat, a kazettás, ablakos télikertet, a tornácot. A téglából rakott boltíves pincét. Amit a többtonnás buldózer alig tudott szétverni, hogy megtömhessük a régi épület sittjével. Egy kis emléktáblát azért elhelyeztünk a hajdan ott élők emlékére, akiktől egy újat hirdető rendszer elvette a házát. Így emlékezünk arra, hogy annak idején támogatták a falut. Akkor, mikor még nem voltunk Európában.
Uniós pénzből épült a Szokolyai út. Hogy rossz volt-e, nem tudom. De a vasúti híd alatt elfért egy babakocsi és a vízelvezető rács szakszerűen betöltötte funkcióját. Most csak zörög, csattog, pontosabban tönkrement. De volt rá pályázat, így nekifogtunk az újnak. Megszüntettük a házak védelmét szolgáló előkertet és a vízelvezető árkot. Az úttest egyik sávja átkerült a másik oldalra. Egy teherautónyival beljebb. Zajos az út Európába.
Épül az új parkoló a buszfordulóban. Parkolóhely kell, nem vitás. De egyetlen parkolóhely kialakítása nettó egymillió forint. Egy közalkalmazott majd egy évi fizetése. Ezt tényleg Európában találták ki?
Van új ravatalozónk, mert volt rá pályázat, örülhetünk. De a temető megtelt. Arra viszont nem volt pályázat, hogy új temetőt hozzunk létre. Pénzhiány miatt húsz éve elmarad. A posta melletti fenyőket hamarosan kivágják, pedig ragaszkodunk hozzá, a helyén épülő piactérre meg védett helyen lenne igény, ha van egyáltalán. Dehát volt rá pályázat. Mégis kit képviselnek ott, valahol Európában?
Tudják-e, hogy nem fejlesztésre, a régi lerombolására és újjáépítésre van szükségünk, hanem fejlődésre: a régi és az új szerelmi házasságára? Fogcsikorgatva elmegyek szavazni, remélve, talán akad valaki, aki hall bennünket. De aztán átmegyek a szomszédhoz, rakok vele egy nagy tüzet, hogy megbeszéljük mire lenne szükség itt, majdnem faluhelyen, majdnem Európában.
Néder Sarolta főszerkesztő
