Ha bénáztunk: sportsérülés orvosi szemmel

0
95

Végre itt a jó idő, és vele együtt a szabadtéri sportok ideje. Akik rendszeresen edzik a testüket, azoknak igazi ajándék ez, de azoknak is kedvez, akik most szeretnének belevágni a rendszeres testmozgásba. A gyakori sportsérülésekről, a megelőzésről, és általában a sport és egészség kapcsolatáról beszélgettem Dr. Szilágyi Györggyel, aki az MTK labdarúgócsapatának orvosa, és az MLSZ (Magyar Labdarúgó Szövetség) stratégiai orvosigazgatója.

– Melyek a leggyakoribb sportsérülések?

– Mivel profi sportolókkal dolgozom, akik leginkább a tavasztól őszig terjedő időszakban aktívak, a fordulók és a bajnokság folyamán a leggyakoribb a sérülések előfordulása. Testrészek tekintetében a sérülések anatómiai elhelyezkedése általában az alsó végtag, de a felső végtagon és a fejen is előfordulhatnak sebesülések. Ezen belül vannak lágyrész, csont és izületi sérülések, még részletesebben pedig a lágyrészen belül a legtöbb a szalagsérülés, a boka, térd, váll sérülése. A csontsérüléseknél gyakori az alsó lábszár, a lábközépcsont sérülése, vagy az alkaron történő sérülés. A fejet ért sebek tekintetében a lágysérülések közül jellemző a bőrfolytonosság megszakítás, tehát a repesztett sebek, súlyosabb esetben előfordulnak az arccsonttörés, állkapocszúzódás, törés is.

– Hogyan előzhetőek meg ezek amatőrök esetén?

– Általánosságban “rá kell készülni” a sportolásra. Elnézést a kifejezésért, de nem lehet “csak úgy nekimenni, mint tót az anyjának”, hanem igenis be kell melegedni, hagyni a szervezetünknek időt a hozzá szokáshoz. Egyik napról a másikra ne akarjunk gyönyörűek, izmosak lenni, lássuk be, hogy ez fokozatosan felépíthető állapot.

– Kik a veszélyeztetettebbek?

– A nem profi, azaz amatőr sportolóknál a rizikófaktor általában az idősebb korban fordul elő, amikor az izomzat már nem olyan plasztikus, nincs olyan rugalmasság az izületekben, a szalagok nyújthatósága már nem a régi. Ajánlatos egy kardiológiai, légzőrendszeri vizsgálat, ami figyelmeztethet a problémára, vagy ha szerencsés esetben ilyen nincs, és lehet kezdeni sportolni. Fiatalkorban kisebbek a rizikófaktorok, kivéve, ha van szervi elváltozás vagy néma keringési probléma, ami később a terhelés miatt előjöhet.

– Túl lehet lőni a célon? Mennyi az “ideális” vagy “normális” mennyisége a sportnak, amatőr sportolókat tekintve?

– Itt nem lehet általánosságokról, illetve előírt penzumokról beszélni, mivel minden szervezet más. Van, akinél hamarabb, másoknál később jelentkeznek például a savasodások, aminek következményeként az izomzatban izomláz keletkezik. Ez nem más, mint az anyagcsere zavara miatt a rostokba kerülő tejsav felszaporodása, ez okozza a kellemetlen tüneteket. Ilyenkor kezdődnek és emelkednek szignifikánsan a sérülési faktorok. Egyénfüggő, hogy kinél mikor követezik be ez az állapot, ezért nem lehet meghatározni, hanem érezni kell, hogy mennyi az elég. Egy alapvető tézis, hogy fokozatosan kell felépíteni, és fokozatosan kell kitolni a szervezet teljesítőképességét, hogy nagyobb teljesítményre legyen képes.

– A napszak fontos, hogy mikor sportoljunk?

– Nem, azonban az időjárás igen. A hidegebb időszakban az erek összehúzódása következtében hosszabb bemelegítésre van szükség, és olyan szereket, folyadékokat is lehet használni, ami az izomzat mesterséges előkészítését segíti. Melegebb időszakban az izzadás, verejtékezés miatt a test nedvtartalma csökken, ezáltal a testnedvben lévő elektrolitok száma is kevesebb lesz, amely miatt izomgörcsök, magnézium, kálium és cinkhiány alakulhat ki.

– Ha bekövetkezett a sérülés, mit lehet tenni? Mik a kezelési lehetőségek?

– Természetesen mindig a sérülés típusától függ. Egyrészt a terápia, másrészt a gyógyulási faktor, a rehabilitációs időszak is a sérülés típusától függően változik. Ha kell sebészi beavatkozás, az megint más, mint ha nincs rá szükség. Adott szituáció és sérülés “dönti el”, hogy mi legyen a kezelés menete.

– Fontos-e időnként az orvosi ellenőrzés, ha rendszeresen sportolunk?

– A profik esetében előírás a rendszeres ellenőrzés, ami évenkénti orvosi vizsgálatot ír elő. Ez laborvizsgálatból, terheléses vizsgálatból, EKG-ből, és egyéb vizsgálatokból áll. Egyéb alatt értendő, amikor egy esetleges elváltozás miatt kiterjed a vizsgálat további szakaszokra is. Ezen kívül szükséges még a fogászati státusz; bár a modern tudomány szerint már nincs gócelmélet, de ha gyakoribbak a sérülések, akkor utána kell nézni, mivel egy rossz fog (vagy akár a prosztata állapota) igenis összefüggésben lehet a sérülések gyakoriságával.

– Mikor ne sportoljunk?

– Ha nem vagyunk egészségesek. Az orvos feladata fehéren feketén tisztázni, hogy van-e alapja egy-egy panasznak, vagy nincs. Inkább a profiknál fordul elő, akik pszichésen fokozott állapotúak, stresszeltek, hogy szervi ok hiányában sem érzik egészségesnek magukat. Ilyen esetben annak is utána kell menni, hogy ezt mi okozza, és helyre kell rakni lelkileg az embert.

– Ha a léleknél tartunk: ép testben ép lélek?

– Egyetértek. Ahol nincs ép test, ott mindig van pszichés probléma, hiszen az az állapot már nem ad egy egységes egészet. Ha nincs meg a komfortérzés, előjönnek a lelki problémák, hiszen valamilyen tartományban akadályozza az embert a teljesség kibontakozásában.

– ?és fordítva: lelki gond esetén segíthet a sport?

– Igen, sőt! A befordultság, a pesszimizmus esetén kifejezetten, de a sport alapvetően fizikálisan és szellemileg elfáraszt, kikapcsol. A fáradtság után pedig jön a felüdülés, a “job
ban vagyok” érzés, és az optimizmus tartományába lép át a sportoló.

Liebhardt Petra