Semmi kétség – itt a tavasz. A nap vidáman szórja szét sugarait a sötétséghez szokott hunyorgó emberekre, a madarak lelkesen feleselnek egymással, a méhek szorgalmasan járják gyűjtögető útjukat, a virágok pedig csaknem elbódítanak édes illatukkal.
Nem volt ez másként William Shakespeare idejében sem, aki Erzsébet királynő uralkodása alatt élte virágkorát Londonban. Ezt a tavaszi bódultságot, édes-mézes illatot és fülledt erotikát érezhetjük és figyelhetjük meg Shakespeare Szentivánéji álom című meseszerű vígjátékában, amelyben is négy fiatal a “szerelmi őrület” keretén belül, a mágia segítségével találja meg párját. Akadhatunk itt varázsitalokra, tündérekre és misztikus homályba burkolózó erdőre egyaránt.
A darabot először minden bizonnyal télen adták elő, ami igencsak jólesett a didergő közönség lelkének, megmelengette és lassan felolvasztotta egy ébredező tavasz és egy forró nyár ígéretével. A vígjátékban ugyanakkor – a cím ellenére – nem Szent Iván éji szokások jelennek meg, hanem sokkal inkább a májusi vigalmak és játékok, melyek során a férfiak és a nők a falvakból kivonulnak az erdőkbe, és ott egy kiválasztott fa, a májusfa körül táncolnak. Ennek a szokásnak maradványait ma is megfigyelhetjük – például Kismaroson. A fiúk/férfiak kivágnak egy vékony, de magas
fácskát, feldíszítik színes szalagokkal, és az éjszaka leple alatt a kiválasztott kedves ablaka elé állítják. Reggel aztán, amikor a lány kitekint az utcára, az első pillantása a fácskára esik, s tudhatja: valaki szereti őt.
Az erdő motívuma nagyon fontos a darab szempontjából, s nem csak kizárólag Shakespeare ezen művében kap jelentős szerepet, hanem például az Ahogy tetszik elnevezésű vígjátékban is. Itt ugyanis a királyi udvar “krémje” tüntetőleg kivonul (illetve száműzetik) az ardennes-i erdőbe, ami egyfajta “varázskörként” nyújt biztonságot minden szereplő számára. Olyan hely ez, ahol bármit megtehetnek, felszabadultan a zsarnokság alól, csak a szerelemnek és a szabadságnak élve.
Zöldmágia ez a javából, a természet jótékony és pezsdítő hatása az egyszerű udvari emberekre, akiknek az eddig kusza élete, most egy csapásra helyrerázódik. A szerelmesek egymásra találnak, a trón jogos tulajdonosa pedig megkapja őt megillető helyét. A szereplők az erdő hatására válnak igazán önmagukká, a természet felszabadítja lelküket, képesek kifejezni valódi érzéseiket, valósággal fellélegeznek az udvar fojtottsága után. Harmóniával és idilli érzésekkel tölti el őket, vegyük csak példának a száműzött herceget, aki száműzetése ellenére is vígan éli napjait az erdőben. Ezen a helyen mindenki párra talál, a darab végén többszörös esküvőnek lehetünk tanúi. A Szentivánéji álomban szintúgy pozitív hatással van a tündérek – különösen Puck -ügyetlenkedése a varázsitalokkal a tavasztól és a szerelemtől bódult szereplőkre. Ha ugyanis minden az első jelenetben megismert felállás szerint maradt volna a darab végére, úgy két szereplő pár nélkül, reménytelen szerelemben maradt volna. Így azonban, egy kis fehérmágia segítségével, mind a négy fiatal megtalálja szerelmét.
Őrült és hirtelen érzések kapnak szárnyra Shakespeare ezen műveiben, vadul és forrón lángoló szerelmek, melyeket a tavasz ébredezése, a varázslatok használata és az erdő jelenléte csak még tovább fokoz. Hasonló érzésekkel számolhatunk mi is így a télből a tavaszba átcsapva; aki párt keres, most még nagyobb eséllyel találhatja meg az Igaz Szerelmet, aki pedig már rábukkant, alkalmasabb időt nem is választhatna, hogy felforrósítsa azt.
Tóth Szabina