Három nap Prágában – Képgalériával

A tanítási őszi szünethez igazodtunk, a gyerekeket a nagyszülőknél hagytuk és megugrottunk a rég nem látott Prágába, meglátogatni örök szerelmünket, ahol egyébként már többször jártunk, de autóval még soha. Sajnos Soprontól végig nem vezet autópálya -és a Brno-Praha szakasz elég rossz minőségű-de a  400 km utat ?tisztán” 4óra 15 perc  alatt lehet megtenni. A szállásunk a kiváló Vinohrady kerületben volt a TV torony közelében.

A tanítási őszi szünethez igazodtunk, a gyerekeket a nagyszülőknél hagytuk és megugrottunk a rég nem látott Prágába, meglátogatni örök szerelmünket, ahol egyébként már többször jártunk, de autóval még soha. Sajnos Soprontól végig nem vezet autópálya -és a Brno-Praha szakasz elég rossz minőségű-de a  400 km utat ?tisztán” 4óra 15 perc  alatt lehet megtenni. A városban csak a helyieknek van felfestett parkolóhely az utcán, így őrzött garázsban kellett hagynunk az autót pár napra. A szállásunk a kiváló Vinohrady kerületben volt a TV torony közelében.

Az évszakhoz képest meglepően jó idő volt: az autópályán nov.1-től megkövetelt téli gumik, rajtunk pedig  a bélelt csizma és  a télikabát nevetségesnek bizonyultak: túlzás nélkül este is lehetett pólóban járkálni, 15-17 fok volt, nappal erős, de langyos szél  fútt, a kabátot teherként cipeltük így-is úgy is, vagy kézben vagy magunkon.  Télen, novemberben még sosem voltunk, így az alapvetően a  hideg – esős időre számító , az eddig még nem látott barokk kastélybelsőkre-múzeumokra  koncentráló koncepciómat gyorsan az alant folyó  Moldvába kellett hajítanom és ehelyett egyszerűen csak  a városban sétáltunk.

A megérkezés estéjén éppen  a zsidónegyedben sétáltunk, és az utcáról nézve magunkba szívtuk a belvárosi háztömbök között fennmaradt, függőkertes (utcaszinthez képest egy szinttel magasabban fekvő), fákkal és főleg az egymás mellé ?dobált” sírkövekkel  teli ősi zsidó temető hangulatát  (szerintem ennyi is elég, nem kell bemenni), amikor elindultunk az U Fleku felé, mivel ott találkoztunk volna Györgyi nénivel és két barátnőjével, (Kismaros-Verőce- Nagymaros). Általában térkép nélkül közlekedtünk, de most egyből a folyóparton lyukadtunk ki, ahelyett, hogy avval párhuzamosan haladtunk volna. Judit áthajol a kő mellvéden, meglát egy állóhajót. ?Biztosan ebben laknak”, majd a következő pillanatban megpillantjuk őket a hajó hídján , amint hazatérnek.  Kiabálás, hitetlenkedés. Mindenki tudja, hogy ilyen véletlen nincs, de hát mégis van, egész este a hajón iszogattunk és beszélgettünk.

Mivel  mindketten építészek vagyunk és szeretjük is a szakmánkat, érdeklődésünk a leírt  látottakon tükröződik. Az ?örökzöldeket”  mellőztük , kivéve egyet: a Vysehrad-hegy különleges csendes hangulatát nem hagyhattuk ki. A turista-özöntől távolabb eső -?dél-pesten”- található, a  hegyen álló kéttornyú gótikus templom , a mellette fekvő nemzeti sírkert és a körülöttük elterülő park  jelenti mindezt. Kísérteties az azonosság, és Vysehrad nem csak nevében hasonlít a mienkre: egyrészt mindkettő királyi vár volt, másrészt   mindkettő sziklája annyira belelóg a folyóba, hogy az út számára alagutat kellett fúrni).
Az egyházát belülről reformálni akaró, de máglyán elégettetett Husz János szellemével lépten- nyomon találkoztunk. Nem csak azért mert a legendás és szeretett Arany Tigris söröző a Husz utcában ( Husová) található utca, melynek sejtelmes ólomüveg ablakaira most csupán csak rápillantottunk és nyugtáztuk, hogy  telt ház van,mint mindig,  hanem  például az óvárosi Betlehem kápolnát most tekintettük meg először, ahol Husz János a tanait hirdette. A ma látható épületet az 50-es években rekonstruálták, csak a falak eredetiek. Mellette ( szintén restaurált középkori épületben) az építészek kiállítóterme található több szinten, az eredeti faszerkezeteket megmutató hangulatos belsőkkel.
Létezik a csehszlovák (huszita) egyház, melynek Vinohrad kerületben található, harmincas években épült hófehér modern temploma igazi meglepetés volt számunkra, csakúgy mint az utcájában (Dykova utca) álló századfordulós szecessziós vagy art-deco villák. Az egyik reggel korábban keltünk, így a szállásunk mellett lévő  egyik kedvencünk, a  Josip Plecník által tervezett templom belsejét is megtekinthetük.
A  minden hónap első szerdáján ingyenes  múzeumkedvezmény sajnos csak érkezésünkig volt érvényes , a bejáratokon a vonatkozó sor áthúzva . Nem az ár miatt mondom, de vessétek rám a követ, ha nem használtátok volna ki. ( a Prague Card kedvezményes ugyan akár egy, akár három napra,  de a mennyiség túl durva tempó lett volna.)  Cserébe  a  vérbő barokk  Clam-Gallas palota jópár gyönyörű  termét nézhettük végig, melyekben ingyenes kiállítás volt.

Szintén barokk és  fantasztikus alkotás a lendületesen formált  Sziklán álló Nepomuki Szt.János templom ( Sv.Jana Nepomuká Na Skalcé) a hozzá vezető lépcsősorral, szobrokkal, hullámzó falaival és a 45 fokban elforgatott ikertornyaival. Prága a tornyok városa, melyekből sok látogatható, jó kilátással. Mi egyik este az Óvárosi városháza gótikus tornyát választottuk, melynek tetejére az üres toronybelsőben modern üveg felvonó visz fel. Szintén látogatható a szállásunkhoz közel lévő modern TV-torony, melyet csak éjszakai kivilágításban fényképeztünk.
Kortárs alkotások közül a Műszaki könyvtár új épületét tekintettük meg, mely egy elegáns, tojásforma alaprajzú épület a Műszaki Egyetem (CVUT) területén, körben ?U-szelvényű” profilüveg burkolattal. A belsőben ?nagy élet” zajlott és  éppen egy  építészeti kiállítás volt a csehországi villákról, nagyvonalú tablókkal, makettekkel. Utolsó nap hazafelé menet a  Chodov külvárosban a panel lakótelepen  egy egyházi közösségi központot néztünk meg, melynek  formai alapelve egy nagyátmérőjű  körívbe ?terelt” formák kompozíciója. Minden felület hófehér volt.

A vendéglőkre, sörözőkre nagy hangsúlyt fektettünk.Csak a hagyományos cseh konyha és eredeti , hiteles vendéglők (staroceska hospudka)  jöhettek szóba és tudatosan elkerültük a turistákra specializálódott helyeket.  Rögtön a megérkezés napján az Óvárosban, a Spálena utcában ( Hrabal pa
pírzúzda!)  , a nehéz megközelíthetőség miatt csak cseh közönségű,  boltozatos pincében lévő U Brejskuba vetettük magunkat, ahol egyébként minden rendben volt, kivéve a halálra unt pincérnőket és azt a tényt, hogy az ételt ugyan  már megkaptuk és örömmel falatoztuk,de a sört még nem (!), azért külön szólnom kellett (!) Botrány. Itt a fizetés is úgy történt, hogy a pulthoz vittem a pénzt, és a keresztrejtvényből felnéző pincérnő zavarában hálálkodni kezdett. Itt finom 10fokos (?desítka”) Staroprament csapoltak  26 CK-ért (11ft=1 CK). Szerencsénkre a  további helyekre csak jót mondhatok, azaz korrekt és udvarias kiszolgálással, nyomtatott vagy hagyományosan hosszúkás cetlin összeadott-de mindenképpen valós-számlázással találkoztunk. (Ketten voltunk, így ez utóbbi talán nem meglepő, biztosan más a helyzet egy társaság esetében.)  Ilyenek voltak pl. a Vencel tér közelében lévő, de egy zsákutca végén található, csak ebédidőben vendéglő  U Cípu( U Cípu utca 1), melyre a neten hívták fel a figyelmet : itt a városban egyedülállóan  egy nagy réztartályból  (tankováné) csapolták a  Zlatoprament 27 CK-ért, míg a a Vártól északra elterülő Dejvícká városrész U Bruskájában ugyanígy tankos Pilsnert 37 CK-ért. Nagyon finom sör a Gambrinus. Az azonos nevű utcában található  Skorepkánál   és a Dejvícka (6.) kerületben található Staroceska Krcma fontanájában is ilyet ihattunk. Valójában rossz a többes szám, mert sört csak én ittam, Judit pedig vagy ásványvizet vagy capuccinót kért, mely utóbbi -kérlek értsétek meg!-legnagyobb megrökönyödésemre, duplájába került, mint az én söröm, pedig ahoz képest gyűszűnyi… és ez sajnos általános volt. Itt , a Staroceska Krcmában éppen  ?Bar Fontana”-nak hívták a ?formankát”, mely a vendégőtől elválasztott sörözó ?előteret” jelenti, és amely általános  felosztás a cseh vendéglátásban.A zsidónegyedben található  ?U Mylosridnich” nagyüveges, vitrines kialakítású, mint egy kávéház,  a vitrinekben lehet ülni, egyébként  a belseje a hospudkákra jellemzően embermagasan fabukolatos és beépített pados- faasztalos.  Itt sajna éppen elfogyott a Gambrinus, így Pilsnert ihattam, csakúgy mint  az óvárosi, középkori épületben lévő, boltozatos terű  U Vejvoduban. Ez a hely egyébként a turistákra állt át, de nem volt probléma, itt Judit slivovicát ivott, és a pincérünk nagyon kedves volt.
Dejvícka kerületben ?véletlenül talált hely” volt az Originál Budvarka, ahol 10fokos Budvart ittam (nem is egyet), és lelkesedésbe hajló  örömmel töltött el az udvarias,  lendületes, állandóan pörgő pincérek látványa. Itt kell megjegyeznem, hogy a prágai vendéglők egyáltalán nem gyerekbarát helyek, legalábbis az általunk látogatott hagyományosak. Ebédidőben ugyan  általánosnak mondható a ( 11-14/15h) nemdohányzás tilalom, de például a szállásunkhoz közel lévő, szintén neten ajánlott  U Sadu-ból az ajtóból visszafordultunk a tömény füst miatt.  Az alapvetően szimpatikus és hangulatos hely a műegyetemista Borpatikára emlékeztetett, amelyet, miután az utcán visszafelé sétáltunk ,  a szembejövő csapat hangos magyar szóval üdvözölt : ?ez az, ezt kerestük!” Szerencsére nem volt probléma megfelelőt találni, mert itt utcatömbönként legalább egy vendéglő található , kb. úgy mint pesten éjjel-nappali. Így találtuk az ?U Kurelu” helyet, ahol az ugyanolyan ízletes sör (Gambrinus) és az ételek a legolcsóbbak voltak.Itt a belső teret is lefotóztam: az arányos  és éles képet  a söröskorsó tetejére helyezett gép készítette…

Sokan ötlettelennek tartják a hagyományos cseh konyhát (lehet), de ez minket a három nap alatt nem nagyon hozott ki a sodrunkból. Egyrészt elhatároztuk, hogy csak ilyent  fogunk  enni, másrészt ez az aljas vád nem derül ki három nap alatt. Az alap étel a ? vepro , knedlo,zelo”, azaz sült sertéshús, knédli és párolt káposzta. (valahol csak VKZ van kiírva, gyanítom a helyiek így betűzve is  kérik (én nem mertem.)
A másik nagyon  fincsi a  ? Svíckova” , ez is annyira alap, hogy minden étlapon szerepel  és elég csak ezt a  szót bemondani.   Vékonyra szelt marhahús egy vadashoz hasonló tejfölös, citrommal ízesített szósszal, tejszínhabbal, áfonyalekvárral  és termésteresen knédlivel . Általános  még az ? kacsa ( kachná) és a  ?gulás” ami náluk pörköltet jelent.
Knédliből általánosan kétféle van. Az egyik a  tésztás (houskové: kenyeres, zsemlés): ez a fehér, porózus, habkönnyű, mely a szószók felitatására alkalmas (pl. ezt adják a svíckova mellé). A krumplis ( bramborové) sárgás színű, tömött állagú. Van még gombóc ill. nudli  formájú knédli  is, sőt töltött ( szalonnával, hússal, lekvárral, mákkal stb.) is, ezekkel most sajnos nem találkoztunk.
A sörkorcsolyák közül a Mylosridních-ben egy utopenecet kértem. A  szó ?vízbefúltat”jelent, amely kolbászt tesz  hagymás-ecetes lében. Kételkedve kíváncsi voltam, hogy jön a sörhöz ez az ecetes dolog, de meglepően jól…

Elindulásunkkor több helyről is azt hallottuk, hogy Prága már nem a ?régi” azaz túristás és már mindent elleptek az amerikaiak…és ez biztos igaz is. Mi mégis jól éreztük magunkat, mert Prága nagy tartalékokkal rendelkező város és némi előzetes utánajárással  megtaláltuk  nekünk való helyeket…