Fellegi Mihály – Sebestyén Istvánné
A Dunakanyar bevándorlói a 18. században (részlet)
Kismaros esetében, legkorábban 1738. május 16-án tesznek említést Josephus Geiger kismarosi lakosról. A lakosság szintén a helyi áttelepültekből alakult.
Az 1740-ben hivatalba lépő Nagy András nagymarosi lelkész kilenc családfőt jegyzett fel Kismaroson.
1738-tól a következő családnevek voltak gyakoriak: Waltz, Hoffmann, Diel, Eberle, Dobler, Lang, Birßl, Klarus, Seibold, Wermuth, Rudolf, Bonifert, Rixer, Wiedermann, Meininger, Thiringer, Koch, Baldauf, Herth, Klimer, Wohl, Wiesner, Bernhard, Hock, Pierer, Krebs, Mohr, Hirling, Beja, Neder, Niedermiller, Emmer, Liebhardt, Klaab és Nikischer. Kismaroson önálló anyakönyvezés 1853-tól volt.
Több régi helyi elnevezés eredetére derítettek fényt a korabeli anyakönyvek. Egy ilyen példát mutat az 1730-as években Dunabogdányba települt Birk család, mely néhány év múlva Kismarosra költözött. A családfő, Johann Birk a badeni Stockach településről származik és Kismaroson ma is megtalálható a Stockachker nevű szőlőhegy. Másik érdekesség, hogy Bernardi Wermuth és Georgius Mozarauz az 1740-es években szerepel kismarosi lakosként, esetükben a származási hely Svájc. Kismaroson ma is létezik a Svájciföld dűlő.
Kismaros és Verőce között található a Gimpl híd – úgy véljük, a név eredetére a közelmúltban találtunk magyarázatot. Az anyakönyvek az 1740-es években említést tesznek Johann Gimpl helyi lakosról, aki névadója lehetett egy bizonyos Gimpl nevű helynek. Az említett híd ezen a területen áll. A család egyébként az 1700-as évek második felében kihalt.