Börzsönyliget. Kismaros üdülőterülete, ma már egyes területeinek lakóövezetté nyilvánításával a falu szerves része. És mégis, az ide látogatónak úgy tűnhet, mintha semmi köze nem lenne a két résznek egymáshoz. És a Börzsönyligetiek ugyanígy érzik?
A ? hozzávetőlegesen 2700 telekből álló ? hegyoldal üdülőivel, hétvégi telkeivel jelentős bevételhez juttatja Kismaros önkormányzatát telekadó, építményadó, valamint az itt letelepedettek utáni állami támogatás, illetve egyéb adók révén. Ugyanakkor ez a része Kismarosnak az utóbbi időben vajmi kevés segítséget kapott, fejlesztésekről pedig (a választások előtt sebtiben elkészült szelektív hulladékgyűjtők kivételével) nem is beszélhetünk. Sőt!
Nyolc évvel ezelőtt kezdődött a terület szemétszállítási kálváriája: a meglévő konténerek számát radikálisan csökkentették, ami áldatlan állapotokhoz vezetett. A régi szemétgyűjtő helyekre kikerült egy ?egy tábla, hogy ?Ne szemetelj! Óvd a környezetet!?, de ez a probléma megoldásával köszönő viszonyban sincs.
Az elmúlt években csak romlott a helyzet: a látogatók és a lakók száma egyaránt jelentősen emelkedett, de a szemetesek ürítésének gyakorisága és darabszáma nem nőtt. A kihelyezett szemetes-konténerek nem estek át felújításon, karbantartásuk sem fontos a tulajdonosnak. Az elvetemedett ajtók mellett rókák, nyestek, macskák, és még ki tudja hányféle állat jut a szeméthez, s tépi, hordja szanaszét. A tárolók ürítésekor sem fordítanak gondot a mellé potyogó hulladékra, a szállító cég emberei azzal már nem törődnek, és Kismaros illetékesei sem izgatják magukat emiatt a többszöri bejelentés ellenére sem.
Ugyancsak gondot jelent a börzsönyligeti utak és vízelvezető árkok minősége. A több évvel ezelőtti Gálhegyi úti aszfaltozás, és a Héja utca zúzott kővel történt felszórása a legfrissebb beruházás, de az úthoz tartozó vízelvezető árkok már nem készültek el, így az azóta eltelt években az úthálózat (nevezhetjük ezt annak?) állapota kritikussá vált, köszönhetően a megnövekedett forgalomnak, az időjárásnak, és a gazdátlanságnak.
A korábban mantraként ismételgetett állítás, miszerint ?nincs rá pénz?, elgondolkodtató: lehet, hogy a kampányberuházások helyett ésszerű, a falu lakóközössége számára létfontosságú feladatokra kellene költeni? Hiszen van ebből bőven, hogy csak a gyermekorvosi ellátást, vagy a közvilágítást említsem e listáról. És sok mindenhez nem pénz kell, hanem hívó szó, példamutatás, és összefogás.
hzs
