Nem kell félre érteni, tudom, hogy a népességszám növekedése óriási gondokat is jelent. Viszont egyáltalán nem arról van szó, hogy nem férünk el a Földön , vagy nincs elég betevő, egyszerűen az a bibi, hogy nem vagyunk egyensúlyban a környezetünkkel. Egyensúly az, ha pont annyi tyúkot eszünk ki a baromfiudvarból, amennyi kiscsirke kikel a tojásokból. Könnyen belátható, hogy ha kirántjuk és bepanírozzuk a tojókat, no meg a kakast, kezdhetünk máris gondolkodni a vegetáriánus recepteken. Az sem rossz dolog, hiszen az ember eredetileg tán ilyen kosztra lett teremtve, de ezzel a gondolkodással a gyümölcsöt is baltával fogjuk szedni.
Mi, a Kisdunán szerény lehetőségeinkkel élve és hatva, szeretnénk ezt a tényt minden kedves (és napról-napra több) olvasónkban rögzíteni.
Persze a Kismarosi gyarapodás csak magyar viszonylatban kiemelkedő, azért még nincs itt Afrika. A gyermekek a jövőt jelentik, a 40-nél fiatalabb szülők esetében talán magát a nyugdíjat is. Hiszen ki tudja, hogy 30-40 év múlva mi várható? Viszont az utódok képesek lesznek arra, hogy szüleiket támogassák, amikor már azok nem tudnak munkába járni. A Taták és a Nyanyók meg majd vigyáznak az unokákra… Régen is így volt, lehet a jövőben is így lesz. Szóval nem kell sajnálni a porontyokra fordított energiát, időt, no meg pénzt.
Éppen ezért pozitív jelzésnek vesszük a polgármestertől a megígért anyagi támogatást (százezer HUF.), amely a megszülető helyi gyermekeket illeti, sőt követendő példának tartjuk a környező települések számára is ezt az intézkedést. Jó lenne egyébként, ha ennek hatálya nem csak idéntől, hanem már a tavalyi év októberétől (a ciklus elejétől) kezdődne. Bár tisztában vagyok vele, hogy a költségvetés nevű varázslat a naptári évhez ragaszkodik.
Fontos szempont a gyermekeink egészséges fejlődését és reményteli jövőjét illetően, hogy életkörülményeik minden területen megfelelőek legyenek, hogy lehetőségeinkhez mérten a lehető legjobb iskolai, óvodai, sőt esetleg bőlcsödei feltételeket biztosítsuk számukra, beleértve ebbe a közétkeztetéstől az infrastruktúra fejlesztéséig mindent. Ragaszkodunk ahhoz, hogy felnőve ugyanolyan, sőt szebb és értékesebb környezetben élhessenek mint mi, hogy a Duna-parton ők is letelepedhessenek kedvesükkel egy árnyas famatuzsálem tövébe, hogy hétvégente kirándulhassanak majd unokáinkkal a Börzsöny rengetegeiben, hogy tiszta levegőt és tiszta vizeket örököljenek tőlünk, hogy élhető és falusias otthonuk legyen Kismaros. És mindezt tegyük úgy, hogy fiataljaink többsége itt képzelje el a jövőbeni életét.
Ma már a világ nagyobbik része városlakó. Én is ott születtem, de beláttam, hogy vidéken élni sokkal emberibb. Falun lakni érték, és egyre inkább kiváltság. Főleg, ha azt a falut Kismarosnak hívják. Ezt sohasem szabad elfelejteni.