Úttalan út(v)iszonyok

0
222
t_001Kismaroson vannak kiváló, Forma 1-es futamok rendezésére is alkalmas útjaink, és vannak tereptalicskával is járhatatlan mocsár kígyók, ahol csak a csapásokat kiválóan ismerő helyi beduinok vezetésével lehet átvágni. Különben beszippant az iszap. Természetesen a kettő között a mágikus pénz a különbség.
Mint felvilágosult EU/HU/KM polgár mindezt értem. Csak azt nem vágom teljesen, hogy ha van egy jól megépített utunk, miért nem vigyázunk rá. Azt szokták ugye mondani, hogy ahol véget ér a karbantartás ott kezdődik a Balkán… Az alábbi képeken érdemes a joghurtos dobozt, mint méretarányt megfigyelni…

t_glhegyi_3t_glhegyi_2
t_glhegyi

No, akkor induljunk el két irányba. Először is van nekünk egy nagyjából jól megépített Gálhegyi utunk, aminek örülünk, mint majom a farkának. A legjárhatóbb út Börzsönyligeten – egyenlőre. Azt is mondhatnánk, hogy az egyetlen Út. A többi az inkább valami más… A folyamatos esőzések, hóolvadások miatt szeretett utunk szélei annyira kimosódtak, hogy az aszfalt szépen lefog töredezni, és ha ez ellen nem teszünk semmit, hamarosan elkopik az egész. Ez a folyamat különben szépen elindult. Szóval értem, hogy semmi sincs ingyen, de az is napnál világosabb, hogy jóval kevesebb költséget jelent valamire vigyázni, mint újra építeni. A képen a fehér lap A4-es méretű…

t_007
t_003t_011
t_013

A többi börzsönyligeti út esetében az alaphelyzet az, hogy szinte járhatatlanok. Különösen mostanság, hóolvadás után, amikor teljesen fel van ázva az agyag. Tavasszal, nagyobb esőzések után ugyanez lesz a helyzet. Olvasóink által küdött képek önmagukért beszélnek.

Ha megcsípünk egy tavalyihoz hasonló májusi özönvizet, igen nagy cumi lesz a hegyen. Sajnos nem sikerült eddig megoldani a vízelvezetést, és az utak burkolását sem. Árkot ásni, tisztántartani olcsó, utat építeni drága. Ez tiszta sor. Az elmúlt évek, évtizedek koncepciótlan vízhálózat építése miatt persze az áskálódás nem egyszerű feladat, hiszen sok vízbekötés fagyhatár fölé kerülne, ha lekapjuk a földet róla…  De ezzel akkor is kell valamit kezdeni, mert egy fél falu nem dagonyázhat állandóan. Ha ezt a problémát sikerülne megoldani, már nagyot lépnénk előre. Az, hogy a hegyről érkező víz kontrolláltan jusson el a Dunáig, mindenki érdeke. A pénzről meg csak annyit, hogy ha a gyereknek lukas a cipője, akkor nem a szobáját festjük újra először, hanem inkább veszünk egy új csukát.

Ezúton is köszönjük, hogy egyre több olvasónk tartja fontosnak, felhívni a figyelmet a repedésekre… Ez van, sajnos az élet nem habostorta… A hegyen meg a helyzet egyre fokozódik…