Ekkor készült ez a két kép. Azért tudom ilyen pontosan, mert a sóderdomb, a tető nélküli sufni a készülő új otthonunkat jelzi a Svájci-dűlőben. Állt már Mester Károlyék háza ? ha úgy tetszik, ők voltak az első telepesek -, és épült a sógoréké is fölöttünk. Nem volt még út, nem volt vízvezeték, sőt villanyvezeték sem. Ha áramot akartunk, odavezettettük, ha vizet akartunk, kutat ástunk. Amikor nem volt áram, nem volt víz sem.
A szemben lévő hegyoldal a Kálló vadregényes, háborítatlan oldala. A másik képen a szépen megművelt Svájci-dűlő látszik (most a Vörösmarty út másik fele)a visegrádi kilátóval a háttérben. Naná, hogy nem kellett parlagfüvet irtani. A földeket művelték, a lucernát kaszálták, a nyári nagy melegben ott aszalódtunk a málnásban (persze az érte kapott pénzből fejlesztettünk, építkeztünk, beruháztunk). Nem kellett védekezni a hegyről lerohanó víz ellen sem, – még mindennek megvolt a helye a rendszerben, – mert az árkok, a mélyút elvezették nagy esőzések idején a patakba.
Sokszor gondolok arra, mi volna, ha dédanyáink, dédapáink egyszer csak fölébrednének. Ráismernének-e Kismarosra?
