Vác valószerűtlenül szép napjai

0
103
Vcisz9Csak úgy magunk között: Vác megér egy délutáni sétát, de tényleg. Egyik ámulatból a másikba lehet esni – nem csak a gyönyörű főtér, és a kiváló sétákra csábító Duna-part miatt, hanem az ellentétek kifogyhatatlan tárházának is tekinthető város színes mozaikja miatt is.

Egyrészről ott a selymesen átszűrődő napfény a lombok között, másrészről pedig a szűrtnek aligha nevezhető finoman szálló por, mely lassan belepi a belváros egészét. Egyfelől a barokkosan pompázó épületek ablakai, falai s kapui, másfelől a málladozó falak között ottfelejtett tárgyak kupacai. Persze ezzel még nem mondtam igazán semmit, hiszen ehhez hasonlót bármely városban találni, na ja. De talán amitől nekem igazán varázslatosan váci lesz egy séta, az a templomtornyok örök tekintete, a Tabán girbe-gurba utcácskái, kis kiállításai, az almafa, mely elém dobja almáját (!), a békésen szuszogó macska, s a lustán hömpölygő Duna, ami olyan valószínűtlenül mediterrán jelleget kölcsönöz a városnak.

 

Lehet nagy terveket szőni: vezessük a Dunát a Széchenyi utcába s a környékre, ha már kis fahidak készültek, csak elő a csónakokkal bátran. Vagy esetleg építsünk üvegkastélyokat hintóink (pardon: autóink) számára – ilyen sehol sem lenne a világon. Az ám. Lehet ötletelni, de talán inkább szálljunk le a földre, s poroszkáljunk csak egy kicsit. Csak úgy, cél nélkül.

Miért vonzhat ez a hely? Jó kérdés. Valószínűleg annyit járok erre, hogy már szépnek látom azt is, mi másnak nem az. Talán. A képek önmagukért beszélnek.

 

Fotók: Kovács Gabriella

 

 

Vcisz1

 

Vcisz2

 

Vcisz3

 

Vcisz4

 

Vcisz5

 

Vcisz6

 

Vcisz7

 

Vcisz8

 

Vcisz9

 

Vcisz10

 

Vcisz11

 

Vcisz12b

 

Vcisz13

 

Vcisz14

 

Vcisz15

 

Vcisz16

 

Vcisz17

 

Vcisz18

 

Vcisz19