?Ha nem tesznek keresztbe, az már csodálatos? Beszélgetés Bertényi Gáborral

0
782
sziplave_4-3A hetekben útjára indított Szimplavében beszélgettem Bertényi Gáborral az egység megnyitása, valamint a pesti Szimpla tizedik, jubileumi születésnapja apropójából. Szigorúan kávé és málnaszörp mellett.(Mindkettőt csak ajánlani tudom.)

 

 

 

 

 

Kovács Gabriella.: Sok mindent olvastam rólad. Úgy tudom Nagymaroson elég sok kezdeményezés a Kerekegyletből indult ki, amelynek te is tagja vagy. Elindultatok a választásokon is. Hogyan látod a jövőjét ennek a civil szervezetnek?
Bertényi Gábor: Visszatettem magam a mezőgazdasági szekcióba, sok volt már nekem az ügyeinkkel és a várossal való szüntelen küzdelem, mert elvonja az időt attól, amit igazán szeretnénk csinálni. Végre lesz időm foglalkozni a ?műparaszti? élettel, mert ezt jólesik csinálni.

ABertnyi

K.G.: Nem akarsz részt venni Nagymaros közügyeiben?

B.G.: Megpróbálok kívülálló maradni, mert állandóan fortyog az egész, olyan kérdések osztják meg az embereket, amikről amúgy szinte semmi tényleges információjuk sincsen. Ékes példája ennek a wellness szálloda építése, illetve meg nem építése. A vita kapcsán lemondott a gazdasági bizottság vezetője is. Politikai ambícióim sose voltak, nem is szeretnék belefolyni.
K.G.: Vannak címkék is, amik rád ragadtak: úgy mint öko, meg zöld, vagy akkor most te vagy a Szimplás, aki ezt a retro-kocsma mozgalmat elindította?

B.G.: Próbálgatok a skatulyák elől menekülni, de kevés sikerrel ? teljesen reménytelen. Ha ez van, akkor ez van, ezt kell szeretni. Két-három éve már nem Szimplázok, de amikor stratégiai döntéseket kell hozni, vagy aktuálisan nagyobb gondok vannak, akkor számíthatnak rám a többiek. Csapatjátékosféle vagyok.

K.G.: Nagy bátorságra vall, hogy anno ilyenbe belevágtatok, főleg Pesten, mindenféle üzleti előképzettség nélkül.

B.G.: Van egy külső olvasata ennek a sikertörténetnek, és van egy belső is: ez folyamatos vesszőfutás, ezernyi buktatóval. Gondolom, minden vállalkozásra érvényes lehet.

K.G.: Hogy kerültél Pest után Nagymarosra?

B.G.: Semmi kötődésem nem volt, Orsolya a közös nevező. Nem akartam végképp Pesten maradni, úgyhogy ez nem esett nehezemre, bár ? immáron turistaként – szeretek ott lenni. Orsi Pozsonyban élt, én pedig Berlinben, mikor találkoztunk. ?Logikus? út vezetett Nagymarosra, jó ide azóta hazajönni.
K.G.: Hogyan látod a Dunakanyar bal partját? Olvastam a Kerekegylet honlapján az írásodat a turisztika szerepéről. Most is vallod-e, hogy az önkormányzatoknak nagyobb szerepet kéne vállalnia a helyi vállalkozásokkal kapcsolatban? Úgy értem segíteni és támogatni kellene azokat.

B.G.: Ha nem is tesznek semmit, illetve ha nem tesznek keresztbe, az már csodálatos. Vendégünk volt a visegrádi polgármester, leültek a nagymarosival eszmét cserélni. Nagyon tanulságos beszélgetés volt. A visegráditól hallottuk, hogy az ő némelyik termál-projektjük mennyire nem volt sikeres. Mementóként ott áll a félbehagyott betonszarkofág. Eleinte jól mentek a dolgok, aztán eladósodott az önkormányzat, nem bírta a gigaprojekteket, amelyekre hiteleket vettek fel. Kérdés, hogy tanul-e ebből bárki bármilyen szinten.

K.G.: Hogyan tudna ez a környék kitörni úgy, hogy nem megaprojektekre fókuszál?

B.G.: Az olasz példát lehetne követni, ahol virágzik az agroturizmus.

K.G.: Hozzunk egy közeli példát is: pl. Nagybörzsöny. Ők lehetőségeikhez képest nagyon jól csinálják, és az önkormányzat is támogatja a vállalkozásokat. A települési honlapon fönt van a szállásadó, a helyi termékes egyaránt.

B.G.: A környéken nagyon hiányolom a minimál-szálláslehetőségeket. Nagymaroson elég furcsa nem tudomást venni a turistákról, főleg a biciklisekről. Még azt az egyszerű, de pénzt hozó dolgot is felemásan oldották meg, hogy hétvégeken a parkoló autók fizessenek.

A Kerekegyletnek a helyi pénz mintájára volt javaslata, hogy hogyan lendíthet a parkolás a helyi vállalkozásokon, amennyiben a parkolási díj egy része levásárolható lett volna helyi üzletekben. Így kovácsoltunk volna szükségből erényt, és enyhítette volna azt az érzést, hogy lehúzzák a turistát. Nem került elfogadásra. A nagyobb autóforgalmat egyébként maga a piac gerjesztette, ezzel együtt közelharcot vívtunk, hogy a termelők ne fizessenek ilyenkor parkolási díjat. Hiányolom a koncepciót és a karakán kiállást valami mellett – így nem lehet turisztikát, illetve bármit szervezni. Csodavárás van minden szinten, ráadásul pang minden.

K.G.: Maga Nagymaros lakossága hogyan viszonyul a piachoz?

B.G.: Csodálatosan. Sokak szerint az egyik legnagyobb dolog, ami a rendszerváltás óta történt a városkában. Az egész úgy indult, hogy a termelők és a vásárlók is arra számítottak, amit hallottak tőlünk: van kereslet és van kínálat. Egészen biztosak persze nem lehettünk ebben, de bejött. A piac ezen kívül pazar közösségi tér: kedvenc sztorim, hogy két olyan nagymaroson élő ember találkozott ott, akik amúgy tíz éve nem látták egymást… 

szimplave

K.G.: Váltsunk. Ha már tíz éves évfordulóját ünnepeltétek a Szimplának, hogy éled meg azt, hogy kulturális brandként emlegetik a Szimplát?

B.G.: Nincs kifogásom ellene. Műfajt teremtettünk, és annyi mondjuk kétségtelen, hogy mi voltunk az elsők. Az elmúlt 10 évben természetesen voltak változások a koncepcióban, de a kiindulási ponttól nagyon nem tértünk el. Ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna halálra ítélt projektjeink, de mint egy jó történelemkönyvben mi is csak a sikereket jegyezzük. Nagyon nagy a mozgásterünk, amelyben jót is tudunk csinálni, meg rosszat is. Eredetileg Nagymaroson is akartunk valamit kezdeni, elsősorban kinéztük például a volt mozit, de nem jött össze. A váci Szimplavé úgy jött létre, hogy adottak voltak a nagyon jó emberek, és köréjük szerveztük a vállalkozást. A hely maga azért is nagyon szimpatikus, mert bővíthetetlen és pici.

Ez utóbbi alapfeltétel volt, amikor belevágtunk Bencév
el (Pantali Bence ? a szerk.). Három hónappal ezelőtt eszem ágában sem volt Vácon kávézót nyitni, valahogy mégis így alakult. Tapasztalataink alapján kevés olyan vonzó hely volt Vácon mint például a piac, vagy a Mosolytár ? ez utóbbi már nincs is.

K.G.: Ez a zöld irány mennyire hangsúlyos?

B.G.: Nagyon radikálisan. A Szimplavé beszállítói például a nagymarosi piac termelői köre. Nem árulunk a Traubi szódán kívül semmiféle szénsavas üdítőt, se ásványvizet, cola, tonic nincs, csak házi szörpök meg préselt levek. Próbálunk kísérleti laboratórium lenni: mi van akkor, ha a vendéglátás tényleg a helyi termékekre épül. Lesznek termelői bemutatkozó napok, például tojás-napok, lekvár-napok, mézzel kapcsolatos termékek.

K. G.: Nagyon izgalmas ez a feeling is. Hogy éred ezt el?

B.G.: Sosincs tudatosság abban, ahogy berendezzük a helyiséget, ez például a híres Krupp cukrászat volt, a lámpák a padláson talált keverővájlingokból lettek. Felhasználtuk a régi ajtókat is, a helyi adottságokból építkezünk. Nem volt semmi elvárás az épület berendezéseivel kapcsolatban, még a vendégekkel sem, de ide is nagyon jó népek találnak be. Igyekszünk jó programokat szervezni, helyi tehetségeket bemutatni, havonta egyszer pedig valami nagyágyúszerűt is idecsalogatunk. Szeretnénk majd a fiatal szülőkre és családokra számítani, várjuk őket is gyerekestől, zeneovival, zenebölcsivel.

Maradjunk annyiban, hogy a Szimplavé esély magunknak is, és esély Vácnak is, hogy úgy mondjam, egy kölcsönösen reményteli kísérlet.

beszélgetőtárs: Kovács Gabriella