Kevesen ismerik a pataklakó SODRÁSKEDVELŐ KÉRÉSZLÁRVÁT, pedig tiszta vizű vízfolyásokban igen gyakori. Áttetsző, lapos testével minden természetbúvárt elbűvöl. Egyszerű tésztaszűrővel bárki kifoghat belőle néhányat a Morgó-patakból, ha türelmesen kotorászik vele a kövek között, még így télvíz idején is.
A vízi környezethez elképesztő módon alkalmazkodott: testével rátapad a kövekhez, így nem sodorja tovább a víz, színe vizes kavicshoz hasonlít, ami a ragadozók előli álcázásban segíti. Finom kis fésűhöz hasonló kopoltyúival folyamatosan szűri ki az oxigént a vízből.
Bár a kérészek szárazföldi, hártyás szárnyú rovarok, petéiket a vízbe rakják. A petékből kikelő lárvák itt fejlődnek, növekednek, majd a kifejlett rovarok kirepülés után kizárólag a párválasztással vannak elfoglalva. A párzás után a nőstények petét raknak, majd a hímekkel együtt elpusztulnak.
A legtöbb embernek közömbös, hogy van-e kérészlárva a patakban, vagy nincs. Pedig jelenléte a víz tisztaságát jelzi. Gondolom, 
senki se szeretné, ha vízlevezető csatornává válna patak. Viszont ha kivágják a fákat, felborul a vízi életközösség tápláléklánca: eltűnnek a fa leveleivel táplálkozó állatok, az őket fogyasztó ragadozók, és azok az élőlények is, amelyek a vizek öntisztulásában játszanak fontos szerepet. A víz élettelenné válik.
senki se szeretné, ha vízlevezető csatornává válna patak. Viszont ha kivágják a fákat, felborul a vízi életközösség tápláléklánca: eltűnnek a fa leveleivel táplálkozó állatok, az őket fogyasztó ragadozók, és azok az élőlények is, amelyek a vizek öntisztulásában játszanak fontos szerepet. A víz élettelenné válik.
Ezért is fontos, hogy megőrizzük a patakot a maga romlatlanságában és természetességében!
Mátyásfa Környezetvédő Egyesület
