Gyönyörűséges esténk volt kedden. A Művészetek Palotájában hallgattuk meg Kaneko Miyuji zongoraművészt, és a Tokyo College of Music egyetem zenekarát Kobayashi Ken-Ichiro vezényletével. Tele volt a Müpa, nem meglepő módon japánokkal és természetesen magyarokkal.
Szívünk csücske volt Miyuji, hiszen itt Kismaroson nőtt fel, a mi iskolánkba járt. Nagyszülei egyengették útját, s lám az elvetett mag beérett: derűs tekintetű, briliáns zongoraművészt hallhattunk. Némi elfogultságot azért engedjenek meg: nekünk sokat mondott a ráadásként elhangzott Este a székelyeknél című Bartók mű. Külön köszönjük, mint ahogy a tisztán, szépen elmondott magyar mondatokat is. Maradjon is ez mindig így!
Csajkovszkijt játszott a második részben a zenekar. Mi élveztük a zenét, és egészen elképedtünk a vékony termetű karmester dinamikus vezényletén. Fürdött a sikerben ő is, hiszen éveket töltött Magyarországon. Ne felejtsük el, hogy az első magyarországi karmesterversenynek ő volt a győztese, és már akkor kedvelte a közönség.
|
|
| Kaneko Miyuji – Fotó: K. Uesugi |
De az est számomra sok tanulsággal is szolgált, a zenei élvezet mellett. A fiatal japán muzsikusok nagy alázattal hajoltak meg mesterük előtt, így köszönve meg, amit tőle tanultak. Miyuji is ugyanezzel a mozdulattal fordult a karmester és a zenészek felé, mintegy jelezve: hiába tudok sokat, szükségem van rátok. Mindezek talán megszokottak a pódiumon. De hogy a mester is meghajlással üdvözli tanítványait, nekünk szokatlan jelenség volt. Jelzi azt, hogy miközben átadja tudását a fiataloknak, ő is tudást és tapasztalatot szerez. S mi sem természetesebb, hogy hálás nekik ezért. Minthogy boldogan fordultak egymás felé a hegedűsök, a rézfúvósok, a fafúvósok és a többiek. Megköszönték ők is egymásnak az együtt muzsikálást. Mi meg csak néztünk. Hát így is lehet? De jó volna ezt megtanulni!
Eszembe jutott a többször ? de nem elégszer – hallott történet. A kismarosi iskolába járó Miyuji tanító nénije azóta minden diákjának elmeséli, hogy Miyuji már kisiskolásként is nagyon udvarias és készséges volt, bármit kért tőle, meghajolt, és azt mondta: Boldogan, Emi néni! Úgy tűnik, a másoknak való örömszerzés azóta sem változott. Ez sugárzott tegnap a színpadon, mi pedig hálásan tapsoltunk a fiatal zenészeknek és mesterüknek.
Egész Kismaros üdvözletét vittük a művésszé érett Miyujinak, gratulálunk, és örülünk, hogy hallhattuk őt! Gratulálunk az egész családnak is, különösen Bencze Lászlóné Jutka néninek, aki igen sokat tett azért, hogy unokájából nemzetközi hírű művész lehessen.
| Beszélgetés a Magyar Televízió m1 csatornájának Ma reggel műsorában |
|
Tokyo College of Music 2012. március 27. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Weber: Oberon – nyitány Csajkovszkij: V. (e-moll) szimfónia, op. 64 Közreműködik: Kaneko Miyuji ? zongora 2007-ben ünnepelte alapításának 100. évfordulóját Japán legrégibb zeneoktatási magánintézménye, a Tokyo College of Music, amely elsődleges céljául már a 20. század elején a nyugati zene megismertetését és népszerűsítését tűzte célul a felkelő nap országában. Ebben az intézményben jött létre Japán első szimfonikus zenekara is, amely 1912 és 1929 között a Csendes-óceánon közlekedő hajókon teljesítette kulturális küldetését. Ma a Tokyo College of Music 440-nél is több fakultásán mintegy 2000 növendék tanul óvodástól a főiskolai képzésig bezárólag minden szinten. A százéves évfordulóra elkészült az iskola nyolcszáz személyes, barokk stílusú orgonával megkoronázott koncertterme. Az oktatási intézmény rendelkezik hangstúdióval, a Hagyományos Japán Zene Házával, gamelán előadóműhellyel, számos gyakorlóhelyiséggel.
Forrás: www.mupa.hu |
