A tudás nagy kincs?

0
213
PY310109Ez a mottója Hantos Bálint családjának, aki az idén a Vilcsek Gyula Alapítvány díjazottja. A komoly, pedagógus családból származó fiatalember igen szerény. Beszélgetésünkkor nem győzte hangsúlyozni, hogy társai közül többen is megkaphatták volna a kitüntetést, de a kuratórium mellette foglalt állást, aminek persze azért mindenki nagyon örült. Édesanyja csak azt az egyet sajnálta, hogy az anyai nagypapa nem élhette meg ezt a szép napot.

Végvári Györgyi: Amikor az ember kitüntetést kap, először azt veszi számba, kinek is köszönheti mindezt. Kedves Bálint, kit illet a köszönő szó?

Hantos Bálint: Mindenek előtt a családomat. Szüleimet, nagyszüleimet, a rokonságot, akiktől sokat örököltem is, és mindenben segítették az ismeretszerzésemet. De köszönet illeti alsós tanítómat, Emi nénit, és a két Ica nénit is, akik a természetismereti tantárgyakat megszerettették velem. Ne felejtsük ki Bori nénit, az osztályfőnökömet sem, akivel sok mindent meg tudtunk vitatni. És persze köszönöm az alapítványnak, hogy végül engem választott.

PY310054

Fotók: Aradi Szilveszter
VGY: Ilyenkor azt is számba szokták venni, hogy ki milyen versenyeket nyert.

HB: Többnyire csapatban indultam versenyeken, általában Endrődy Balázzsal és Zalatnai Gergővel. Ezért is mondom, hogy más is megérdemelte volna a díjat. Egyénileg a legjobb eredményem a Herman Ottó Természettudományi Versenyen az országos negyedik helyezés.

PY310092

VGY: Azt tudom, hogy édesanyád pedagógus, édesapád pedig kiváló kertészmérnök. Te milyen pályára készülsz?

HB: Anyai ágon szinte mindenki pedagógus, vagy azt a foglalkozást űzte. A dédnagymamám például kémiát és földrajzot, valamint az áruismeret tantárgyat tanította, de a magyar nyelvet és irodalmat, történelmet, latint, a német nyelvet többen is tanítják.

VGY: Akkor lehet, hogy a pedagógus-dinasztia folytatódik?

HB: Az sem kizárt, hogy valóban így lesz, de most az első a középiskola. A Boronkay 0. angol évfolyamán kezdek szeptemberben, és környezetvédelem-vegyészet kéttannyelvű osztályban fogom folytatni a tanulmányaimat. Később az erőművek hatásfokának a vizsgálatával szeretnék foglalkozni, nagyon érdekel. Nagymamám azt mondta, hogy ehhez a Műszaki Egyetemet kell majd elvégeznem. A megoldások elméleti részén szeretnék gondolkodni, mert a gyakorlat csak akkor megfelelő, ha az elméletet már jól kidolgozta valaki.


PY310073PY310078
PY310077PY310070

VGY: Úgy tűnik, a bölcsészet ettől kicsit távol esik. Nehezen tudom azonban elképzelni, hogy nem olvasol. Milyen könyveket forgatsz?

HB: Természetesen olvasok, főleg az érdeklődési körömnek megfelelő enciklopédiákat. De rendszeres olvasója vagyok a Magyar Nemzet című napilapnak is, főleg a vélemények oldalt kedvelem.

VGY: Nocsak, nem is hittem volna, hogy nyolcadikos gyereket már érdekel a politika!

HB: Pedig igen. Sőt, ezeket a kérdéseket meg is szoktam vitatni a barátaimmal. Ez része ugyanis az állampolgári ismereteknek.

VGY: Ha valaki már nyolcadikos korában foglalkozik a közélettel az újságon keresztül, feltételezem, hogy figyeli a települését is. Szeretsz Kismaroson élni?

HB: Igen. Nem is tudnám most Budapesten elképzelni az életemet, mert ott hiányoznának a hegyek, a fák és a Duna.

PY310066

VGY: Mit szeretsz még csinálni? Egyáltalán jut-e szabad időd másra a tanulás mellett?

HB: Olyan túl sokat most nem kell tanulnom. Ha figyelek az órákon, napi 1-1,5 óra tanulás is elég. Szabadidőmben cserkészkedem, sportolok, zenélek, és macskázom.


VGY: Vegyük sorra ezeket. Sportolás?

HB: Kosarazom, kézilabdázom és kerékpározom. Ezt a sportot a családommal is űzöm. Sokat járunk kirándulni a környéken a családdal éppúgy, mint a cserkészekkel.


VGY: Zene?

HB: Gitár. Klasszikus gitárt tanultam a zeneiskolában.

VGY: Macska?

HB: Fehérbajusz, a család macskája, hatodikos voltam, amikor kaptuk az öcsémmel.

VGY: A Hantosok híresek szép gyümölcseikről. Ebben a munkában részt veszel-e? Mint leendő kémikus segítesz például kikeverni a permetezőszert?

HB: Ez még tiltott terület. Az apukám a közelébe se enged a vegyszereknek. Gyümölcsöt szedni azért szoktam.

PY310044

VGY: Hogy látod magad harmincéves korod tájékán? Gondolkodtál már ezen?

HB: Megmondom őszintén, erről fogalmam sincs, még nem is gondolkodtam rajta. Lehet, hogy még tanulni fogok, lehet , hogy már dolgozom. Ha lehetséges, Magyarországon szeretnék majd dolgozni a majdani családommal együtt.

Jó mottót talált magának Bálint családja. Bizony, nagy kincs a tudás, és megvan az az óriási előnye, hogy a megszerzett tudományt senki nem veheti el a másiktól. Bálintnak mindnyájunk nevében azt kívánom, hogy
érdeklődése, kutatói vénája és a világ dolgai iránti érzékenysége később is párosuljon mostani szerénységével.

Sok sikert Bálint!