Ez a mottója Hantos Bálint családjának, aki az idén a Vilcsek Gyula Alapítvány díjazottja. A komoly, pedagógus családból származó fiatalember igen szerény. Beszélgetésünkkor nem győzte hangsúlyozni, hogy társai közül többen is megkaphatták volna a kitüntetést, de a kuratórium mellette foglalt állást, aminek persze azért mindenki nagyon örült. Édesanyja csak azt az egyet sajnálta, hogy az anyai nagypapa nem élhette meg ezt a szép napot.
Végvári Györgyi: Amikor az ember kitüntetést kap, először azt veszi számba, kinek is köszönheti mindezt. Kedves Bálint, kit illet a köszönő szó?
Hantos Bálint: Mindenek előtt a családomat. Szüleimet, nagyszüleimet, a rokonságot, akiktől sokat örököltem is, és mindenben segítették az ismeretszerzésemet. De köszönet illeti alsós tanítómat, Emi nénit, és a két Ica nénit is, akik a természetismereti tantárgyakat megszerettették velem. Ne felejtsük ki Bori nénit, az osztályfőnökömet sem, akivel sok mindent meg tudtunk vitatni. És persze köszönöm az alapítványnak, hogy végül engem választott.
Fotók: Aradi Szilveszter
VGY: Ilyenkor azt is számba szokták venni, hogy ki milyen versenyeket nyert.
HB: Többnyire csapatban indultam versenyeken, általában Endrődy Balázzsal és Zalatnai Gergővel. Ezért is mondom, hogy más is megérdemelte volna a díjat. Egyénileg a legjobb eredményem a Herman Ottó Természettudományi Versenyen az országos negyedik helyezés.
VGY: Azt tudom, hogy édesanyád pedagógus, édesapád pedig kiváló kertészmérnök. Te milyen pályára készülsz?
HB: Anyai ágon szinte mindenki pedagógus, vagy azt a foglalkozást űzte. A dédnagymamám például kémiát és földrajzot, valamint az áruismeret tantárgyat tanította, de a magyar nyelvet és irodalmat, történelmet, latint, a német nyelvet többen is tanítják.
VGY: Akkor lehet, hogy a pedagógus-dinasztia folytatódik?
HB: Az sem kizárt, hogy valóban így lesz, de most az első a középiskola. A Boronkay 0. angol évfolyamán kezdek szeptemberben, és környezetvédelem-vegyészet kéttannyelvű osztályban fogom folytatni a tanulmányaimat. Később az erőművek hatásfokának a vizsgálatával szeretnék foglalkozni, nagyon érdekel. Nagymamám azt mondta, hogy ehhez a Műszaki Egyetemet kell majd elvégeznem. A megoldások elméleti részén szeretnék gondolkodni, mert a gyakorlat csak akkor megfelelő, ha az elméletet már jól kidolgozta valaki.
VGY: Úgy tűnik, a bölcsészet ettől kicsit távol esik. Nehezen tudom azonban elképzelni, hogy nem olvasol. Milyen könyveket forgatsz?
HB: Természetesen olvasok, főleg az érdeklődési körömnek megfelelő enciklopédiákat. De rendszeres olvasója vagyok a Magyar Nemzet című napilapnak is, főleg a vélemények oldalt kedvelem.
VGY: Nocsak, nem is hittem volna, hogy nyolcadikos gyereket már érdekel a politika!
HB: Pedig igen. Sőt, ezeket a kérdéseket meg is szoktam vitatni a barátaimmal. Ez része ugyanis az állampolgári ismereteknek.
VGY: Ha valaki már nyolcadikos korában foglalkozik a közélettel az újságon keresztül, feltételezem, hogy figyeli a települését is. Szeretsz Kismaroson élni?
HB: Igen. Nem is tudnám most Budapesten elképzelni az életemet, mert ott hiányoznának a hegyek, a fák és a Duna.
VGY: Mit szeretsz még csinálni? Egyáltalán jut-e szabad időd másra a tanulás mellett?
HB: Olyan túl sokat most nem kell tanulnom. Ha figyelek az órákon, napi 1-1,5 óra tanulás is elég. Szabadidőmben cserkészkedem, sportolok, zenélek, és macskázom.
VGY: Vegyük sorra ezeket. Sportolás?
HB: Kosarazom, kézilabdázom és kerékpározom. Ezt a sportot a családommal is űzöm. Sokat járunk kirándulni a környéken a családdal éppúgy, mint a cserkészekkel.
VGY: Zene?
HB: Gitár. Klasszikus gitárt tanultam a zeneiskolában.
VGY: Macska?
HB: Fehérbajusz, a család macskája, hatodikos voltam, amikor kaptuk az öcsémmel.
VGY: A Hantosok híresek szép gyümölcseikről. Ebben a munkában részt veszel-e? Mint leendő kémikus segítesz például kikeverni a permetezőszert?
HB: Ez még tiltott terület. Az apukám a közelébe se enged a vegyszereknek. Gyümölcsöt szedni azért szoktam.
VGY: Hogy látod magad harmincéves korod tájékán? Gondolkodtál már ezen?
HB: Megmondom őszintén, erről fogalmam sincs, még nem is gondolkodtam rajta. Lehet, hogy még tanulni fogok, lehet , hogy már dolgozom. Ha lehetséges, Magyarországon szeretnék majd dolgozni a majdani családommal együtt.
Jó mottót talált magának Bálint családja. Bizony, nagy kincs a tudás, és megvan az az óriási előnye, hogy a megszerzett tudományt senki nem veheti el a másiktól. Bálintnak mindnyájunk nevében azt kívánom, hogy
érdeklődése, kutatói vénája és a világ dolgai iránti érzékenysége később is párosuljon mostani szerénységével.
érdeklődése, kutatói vénája és a világ dolgai iránti érzékenysége később is párosuljon mostani szerénységével.
Sok sikert Bálint!
