Vannak vidékek…

0
209

Szzadel2
A képen nem ismerek senkit. Azt is csak sejteni vélem, mikor és hol kattintotta el a fotós a gépet, hogy elkapjon egy pillanatot ? ott, fent a hegyen.

A képen nem ismerek senkit. Azt is csak sejteni vélem, mikor és hol kattintotta el a fotós a gépet, hogy elkapjon egy pillanatot ? ott, fent a hegyen.

Hétágra süthetett a nap, amikor megérett a nyári alma, ami szeret magától lepottyanni a fűbe, hogy aztán darazsak dongják körbe, ha nem kapkodja fel időben valaki. De nem a lélegzetelállító, perzselő nyarat képzelem ide, hanem ami kibírható a hatalmas tölgyek és egyenes derekú kőrisek árnyékában. Abban a kertben, ahol frissen húzták fel a falakat, és szép, nemes téglával rakták ki a bejáratot. Ahol az asztalra hétköznap délután is abroszt kerítettek, a karcsú nyakú üvegben alig láthatóan ott a néhány szál erdei virág, és az orgonabokor levele beles a kamra ablakán.

Ahol fény vetül egy boldog emberpárra, és derűs szemmel tekint távolba a fehérkontyú asszony.

Irigylésre méltó villanás.

Századelő és nyaralás.

Szzadel2
Az 1900-as évek elején Kismaros-Börrzsönyligeten készült kép – Forrás: Horváth Tivadar