L’interprete dei Presidenti – Az elnökök tolmácsa

0
431

003Beszélgetésünk apropóját a frissen odaítélt kitüntetés adta. A hivatalos indoklás így szólt: “A Magyar Köztársaság Elnöke a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozza Szomráky Béla, nyugalmazott újságíró, tolmács, fordítónak, a magyar-olasz politikai és kulturális-szellemi kapcsolatok fejlesztése érdekében végzett több évtizedes példaértékű tevékenységéért.”
Az elnökök tolmácsát régóta ismerem – innen a tegeződés – , sokat beszélgettünk már mindenféléről, de a nyilvánosság előtt még soha. Nem is könnyű olyannal leülni, aki mindig a szavak embere volt, a Magyar Rádió főszerkesztője, olasz szinkrontolmács, fordító, tanár és csak a jó Isten a megmondhatója, mi minden még. Nagyon igyekeztünk, hogy a politika ne kerüljön szóba ezen a délutánon, elsősorban ugyanis a briliáns nyelvtudású, a kultúrát közvetítő emberre voltam kíváncsi.

Nagymaroson él, a hatalmas konyhaasztal mellől a Duna és a visegrádi hegyek látszanak.

003
Szomráky Béla, Sólyom László köztársasági elnök és XVI. Benedek pápa a Vatikánban  2006. novemberében – Fotó: Servizio Fotografico de”L’O.R.” Citta del Vaticano

VGY: A Kisduna olvasóinak, szerkesztőinek nevében sok szeretettel gratulálok. Szeretném, ha elmesélnéd nekünk, hogyan vezetett az út idáig?

SZB: Köszönöm a gratulációt. Konkrétan a kitüntetésre gondolva, elsősorban a külpolitikában végzett tevékenységemet jutalmazták vele. 2007-ben az Olasz Köztársaság elnökétől is megkaptam ennek a kitüntetésnek az ottani megfelelőjét, így hát mindkét ország figyelemre méltatta munkásságomat.

004 005
A magyar és az olasz érdemrend

VGY: Hogyan találtál rá az olasz nyelvre?

SZB: Mint annyi kamasz a világon, egy kislánynak akartam imponálni azzal, hogy az olaszt választottam. És bár nehéz rólam elképzelni, operákat szerettem volna énekelni, meg is tanultam néhány nagyobb opera librettóját. Ragadtak rám a szavak, gyorsan sajátítottam el a nyelveket, úgyhogy egyenes út vezetett az egyetem olasz-spanyol szakára. Az éj leple alatt a spanyol rádió adásait hallgattam, így fejlesztettem a tudásomat. Aztán egy újabb szerelemmel már komollyá vált a helyzet, az illető hölgy olasz volt – egyébként a lektorom az egyetemen – akit aztán feleségül is vettem. Az 1970-es évek elején Firenzébe költöztünk, konzuli kivándorló útlevéllel telepedtem le. Ott is egyetemre jártam, ledoktoráltam szlavisztikából és a magyar-olasz irodalmi kapcsolatok ápolásában vállaltam munkát. 1977-ban jöttem vissza végleg Magyarországra, itt alapítottam új családot.

VGY. Nem lehetett egyszerű újra beilleszkedni. Milyen munkát lehetett találni ezzel a végzettséggel és gyakorlattal?

SZB: Ha pontosan le akarnám írni az akkori állapotokat, akkor azt mondanám, hogy a fényből a sötétségbe érkeztem. De mivel a Magyar Rádiónál kezdtem el dolgozni, ott hasznosítottam a nyelvtudásomat. Mellette tolmácsolásokat vállaltam a legkülönfélébb témákban. 1989-ben aztán nemcsak az országban, hanem az én életemben is fordulat következett be, attól kezdve vállaltam a legmagasabb politikai szintű tárgyalásokon tolmácsolást. Az elmúlt több mint 20 év alatt minden magyar miniszterelnöknek és államfőnek tolmácsoltam, nemcsak az olasz-magyar, de a szentszéki-magyar találkozókon, így a pápai audienciákon is.

VGY: Azért ez nem mindennapi munka. Látom ezeket a fényképeket, köztük a mindenki által tisztelt és kedvelt II. János Pállal készítetteket. Milyen emlékeid vannak róla?

SZB: Szigorú protokoll írja elő, ki hogyan viselkedhet a pápai látogatás alkalmával. A tolmács közvetít, itt nincs magánbeszélgetés, vagy egyéb civil megnyilvánulás. Egyszer mégis kiderült, hogy tudok lengyelül, ő pedig megörült, hogy az anyanyelvén szólhat. Nagy szerepe volt az Európában végbement változások megtörténtében, nem lehet róla másként beszélni, mint a legnagyobb tisztelettel. Még most is előttem van tiszta, átható tekintete. Ha rád nézett, azt érezted, hogy megért, szeret. Hogy mindent tud rólad.

001
Szomráky Béla és II. János Pál pápa a Vatikánban – Fotó: L’Osservatore Romano

VGY: Tudom, hogy szinkrontolmács is vagy. Ez a tolmácsolásnak talán másféle dimenziója?

SZB: A normál, követő tolmácsolással szemben ez technikai segédeszközök (fülke, ? hogy az előadót ne zavarja a tolmács folyamatos beszéde, fülhallgató, erősítő, a hallgató oldalán fejhallgató) igénybevételével, megszakítás nélkül végzett tolmácsolás. A nyelvek különböző struktúrája miatt persze állandó, legalább félmondatos, folyamatos a fáziskülönbség. Miközben az előző mondatot fordítod hangosan, már a következőt hallgatod és értelmezed magadban. Nincs az az egyetem, ami erre a foglalkozásra tökéletesen fel tudna készíteni. A másik kultúra ?fejével? kell gondolkodnod, az irodalmat, a nyelvet úgy kell ismerned mindkét oldalról, hogy pillanatok alatt eszedbe juthassanak a pont – akkor és ott – odaillő szófordulatok. Hallatlan szellemi koncentrációt igényel, kevesen tudják jól csinálni.

002
Orbán Viktor miniszterelnök delegációjával Rómában, 1999. novemberében

VGY: Van – e valami összegzés, üzenet, amivel segítenénk azoknak, akik erre a pályára készülnek? Vagy egyszerűen csak a maguk javára fordítják mások tapasztalatait?

SZB: Nem mondok újat azzal, hogy más lett a világ, felgyorsult, máshová tevődtek a hangsúlyok. De az biztos, ha a fiatalokat a tanulás, a kitartó munka és főleg a kíváncsiság hajtja, akkor meglepheti őket az élet nagyszerű fordulatokkal és izgalmas pillanatokkal.

Végvári Györgyi